A vörös pokol várja az utasokat

Aki megváltja az átszámítva több mint ezer forintba kerülő jegyet (egy órán át használható), és alámerül a stockholmi metró világába, az egyedülálló élménnyel gazdagodhat. Amellett, hogy megérkezünk A-ból a B-be, az állomásokon az ókori szobrokat idéző torzótól az 1950-es évek stílusán át eljuthatunk napjaink kísérletező művészetéig.

Tudni kell, hogy Stockholm alatt a sziklás rétegbe kellett vájni a járatok jó részét, és az építők úgy gondolták, a hátrányból előnyt kovácsolnak. Sok helyütt a sziklaréteget szabadon hagyták, és százötven művészre bízták a felület dekorációját. Az eredmény lenyűgöző. Akad olyan állomás, amelynek megvilágított falai olyanok, mintha a mozgólépcsőn a vörös pokolba szállnánk alá.

A Rissne megállóban a földi civilizáció történetét mesélik el az alkotások, megint másutt görög stílusú szobrok állnak ki a „nyers” gránitfalból, avagy szivárványos eget mintáz a mennyezet, de láthatunk a falakon rozmárt, pingvint, tavirózsát is.

Száz állomásból kilencvenben látható művészeti alkotás, és ha valaki kifejezetten a földalatti tárlat kedvéért száll alá, elsősorban a kék vonalat ajánljuk. Olyan ez az egész, mintha valaki Alice Csodaországába csöppent volna, pedig ez csupán egy szeletke Skandinávia – amely sokak szerint a ma élhető világok egyik legjobbika. Stockholm, metrótárlat, beszállás!