Budapesten találták meg Vidák Kálmánt. A 13 éves tárnoki kisfiú két napig bolyongott a fővárosban. Nevelőszülei és testvérei állítják: Kálmán nem a rossz bizonyítvány miatt menekült.
Sem éjjele, sem nappala nem volt péntek óta Vidák Kálmán családjának. A 13 éves kisfiú pénteken, az iskola után tűnt el, sem a barátai, sem a nevelőszülei, sem a testvérei nem tudták, hol lehet. Végül vasárnap éjjel, a fővárosban találták meg, hétfő hajnalban már újra a családjánál volt.
Többen úgy vélték, Kálmán azért szökött meg, mert megtudta, matematikából megbuktatták: – Ez nem igaz – szögezte le Kálmánka nevelőanyukája, Tóth Lajosné – Kálmán és mi is pontosan tudtuk, hogyan áll év végén, szóval ebben semmi meglepetés nem volt.
Tóthné azt is elmondta, a kisfiú egyik tanára fel akarta őt hívni Kálmánnal kapcsolatban, mert a kisfiút az utolsó tanítási napon megszidták valamiért: – Kálmán érzékeny fiú, nem akart elkeseríteni engem, ezért nem akart hazajönni. Mint megtudtuk, rengeteget gyalogolt, majd felszállt egy vonatra, amellyel a fővárosba ment. Ott egész nap buszozott és villamosozott, este pedig egyik ismerősénél aludt.
Másnap szintén a városban utazgatott, még vér szerinti anyukáját is meglátogatta, aki rögtön szólt nekünk, hogy Kálmán nála van. Akkorra viszont már a rendőrök is tudták, hol található meg, érte is mentek, hajnalban pedig hazahozták – mesélte nevelt fia kalandjait az asszony. Szerencsére Kálmánnak semmi baja nem esett.
– Borzalmas volt az egész családnak ez a pár nap, alig aludtunk. Mindenki – a férjem, a testvérei és én – kerestük őt. A faluban hatalmas összefogás volt, amit így utólag is nagyon szépen köszönünk. Szerencsére hatalmas összefogás volt a településen, amit köszönünk! Többen úgy vélték, hogy Kálmán azért nem jön haza, mert szigorúak vagyunk. Ez azonban nem így van. Minden gyerekünk tudja, hogy bármit elmondhatnak nekünk, abból nem lesz baj, hanem közösen megoldjuk a problémát – mondta a kisfiú nevelőanyja.
Kálmán testvére, Juli is nevelőanyjával ért egyet: – Dehogy van itt vasszigor – nevetett a lány. - Négy éve élünk itt, és jól érezzük magunkat valamennyien. Kálmán a legérzékenyebb közülünk. Amikor hazahozták, kismilliószor elismételte, mennyire boldog, hogy hazajött. Nagyon örülünk, hogy épségben megkerült!
