Vélemény: Tornaóra

És megéri, mert csoda dolgokat láthat. A tíz tételből álló edzéstervet illusztráló képeken életerős fiatalok ülnek egy főnöki szoba tárgyalóasztalánál és hol integetnek, hol a fejüket fogják, hol a vállukat vonogatják, hol pedig a székeken kánkánoznak.

Egyszóval mozgatják a testüket, s eltökélten űzik magukból a stresszt és a fásultságot. Teszik ezt jókedvűen és mosolyogva.
A minden bizonnyal tudományos alapossággal összeállított gyakorlatsorról szinte süt, hogy a kormány óvja napszámosait, és bár befagyasztotta bérüket, megcsonkította ebédjegy-keretüket, az egészségüket vigyázza, mint éber komondor a hortobágyi nyájat.

„Karoljunk egymásba, majd forduljunk jobbra!” – kezdődik az egyik gyakorlat leírása, és rögtön elképzelem a mellettem ülő Kövess kolléga arckifejezését, amint ilyen ötlettel állnék elő lapzárta előtt pár perccel, a legnagyobb őrületben.

De hát Istenem, ebből is látszik, hogy mi nem vagyunk közszolgák, sem igazi, teljes értékű tagjai a Nemzeti Együttműködés Rendszerének.
Szóval a jövőben ne csodálkozzunk, ha kiderül, hogy mondjuk Németh Lászlóné fejlesztési miniszter ebédidőben rendszeresen magára zárja szobája párnázott ajtaját, lemegy hídba a tárgyaló velúr padlószőnyegén és így kezd meditálni.
Hiába, kell a fittség és a nyugalom, úgy jönnek csak a világmegváltó gondolatok.