Nagy családja van a szegedi Bodor Jutkának és Jánosnak, noha csak két csemetéjük született. Összesen húsz gyereket neveltek fel, kilenc ma is velük él, de már unokájuk is van. Ha Jutka madártejet főz, tizennyolc liter egy családi adag.
Vidám gyerekzsivaj fogadja az érkezőt a Bodor házaspár családi házában. A falon rengeteg fotó, az udvar és a szobák játékokkal zsúfolva.
– Nagy családot akartunk, de csak két saját gyermekünk született – mondja Bodor Jánosné Jutka. – Amikor édesanyám meghalt, úgy éreztük, túl nagy a ház és a szívünk ahhoz, hogy csak négyen legyünk.
Az első állami gondozott gyermeket 1994-ben fogadták be nevelőszülőként.
– A sajátjaink tinik voltak, megbeszéltük velük a dolgot, és ők is örültek, hogy otthontalan kicsiknek családot adhatunk. Alig várták a kistestvérüket – emlékszik a kezdetekre Jutka. Azután sorban érkeztek a többiek, különösen, amikor a sajátjaik már kirepültek a családi fészekből. Ám Jutka és János nem tesz különbséget.
– Mindegyik a mi gyerekünk – szögezi le az asszony. – Amiből a neveltek kimaradnak, abból a sajátok is, és fordítva. Közösen nyaralunk, közösen megyünk programokra. A lényeg, hogy nagy, boldog családban nőjenek fel, és értékes ember váljon belőlük. Szakmát adunk a kezükbe – mosolyog.
A gyerekek Édinek és Apácskának szólítják őket.
– Én mindenhonnan megszöktem régen – mondja Csabi, aki két testvérével nevelkedik Bodoréknál. – Édikét én választottam ki anyukámnak, mert nagyon szeretek itthon lenni.
Ő és testvérei tartják a kapcsolatot vér szerinti családjukkal.
– Miközben mindegyiket úgy szeretjük, mintha a sajátunk volna, tudatában vagyunk, hogy van vér szerinti családjuk. Előfordulhat – erre volt példa –, hogy akinek rendeződik az otthoni helyzete, azt el kell engednünk. De vigasztal a tudat, hogy amíg ránk volt bízva, szerető családban élt, és az ő érdekét szolgálta, hogy elment. Sajnos többen súlyos lelki sérülésekkel érkeztek, évek munkája ezeket begyógyítani.
Vannak, akik akkor is maradnak, amikor betöltötték a tizennyolcat, és megszűnik az állami gondozásuk. A jelenlegi hét nevelt gyerek mellett a 23 éves Betti és a 24 esztendôs István is otthon él, eszükben sincs elhagyni a családi fészket, és Édiék se küldik őket.
– Már hogy küldenénk? Boldogok vagyunk, hogy itthon vannak – mondja Jutka, és az asztalra teszi a fazekat.
Itt egy vacsorához legalább húsz pár virsli és két kiló kenyér kell, három-négy liter teát főznek, madártejből tizennyolc liter fogy. Jutka mindennap többfélét főz, hogy mindenkinek legyen kedvérevaló. Emellett csodálatos módon mindegyik csemetére jut ideje, sőt azokra is, akik már nem élnek otthon. Hiába nagymama, nem fárasztja a sok gyerek.
– Elképesztő öröm, amikor látjuk, hogy boldogok. Én is az vagyok. Az anyaság a legcsodálatosabb dolog a világon.
