Barnamedve sokkolja a lakókat

Kukákat borogat és a frászt hozza a kutyákra Szügy környékén egy Szlovákiából hazánkba tévedt barnamedve. Bár pánik nincs, érezhető, hogy az emberek nem bánnák, ha hazatérne a csúcsragadozó.

– Mi már három hete hallottunk róla – mondja Balázs Ibolya, a helyi presszó vezetője. – Ha megjelenik a presszó előtt, bezárkózom, és telefonon riasztom a vadásztársaságot.

– Ha szembejönne, megpróbálnék vele lepacsizni – vicceli el a kérdést Balla Zoltán. – Ha nem hajlandó rá, akkor mélyen a szemébe nézek, és remélem, kettőnk közül ő lesz az, aki jobban megijed. – Aztán komolyra fordítja a szót. – Puskát nem veszek a kezembe, sajnálnám lelőni, de figyelmeztettem az ismerősöket, hogy legyenek óvatosak.

A közeli Kincsespuszta kis házai az erdőben állnak. Az itt lakók is hallottak a medvéről. Tóth Tiborné félti az unokáit.

– Sokat sétálunk az erdőben a kicsikkel is. Elég ijesztő lenne, ha belebotlanánk a medvébe. Ezért most egy darabig ha­-nyagoljuk az erdőjárást, és maradunk a jó meleg házban.
A gyerekeket kocsival viszik-hozzák a szülők. Reméljük, az iskolát elkerüli a medve.
Szandai Szabolcs két gyereket nevel Kincsespusztán.
– Télen is rendszeresen járjuk az erdőt a gyerekekkel. Remélem, nem botlunk bele a medvébe, mert menekülni nem célszerű, úgyis elkap, ha akar. Abban bízunk, hogy ő jobban fél tőlünk, mint mi tőle.
A medvéről szóló híradásoknak Nagy Zoltán, a magyarnándori székhelyű Nagyvad Hunting vadászatszervező iroda tulajdonosa által készített fotó ad nyomatékot.
– A nyomból ítélve 70-120 kilós, két-három éves lehet a fiatal medve. A Felvidéken jobban elszaporodtak ezek a bundás ragadozók, mint amennyit el tud tartani a terület, ezért gyakrabban felbukkanhatnak a környékünkön – vélekedik Zoltán. Azt tanácsolja: ha medvével találkozunk, érdemes hangoskodni, minél nagyobbnak kinézni (például felemelni valami csomagot magasra), és akkor az állat továbbáll. – Támadástól lehet tartani, ha harminc méternél közelebb ér, akkor kezet a tarkóra téve le kell feküdni a földre – figyelmeztet.
Major Tamás fővadász azt mondja, ők csak szemlélni fogják a barnamedvét.
– Valószínű, hogy a téli vaddisznóhajtástól felébredt állat tévedt át Felvidékről a mi területünkre. Mivel én még soha nem láttam korábban medvét, a nyom hitelesítésére Nagy Zoltán kollégámat kértem. Örülök a medve felbukkanásának, mert ezzel az állatvilág vál­-tozatosabbá válik. Meglőni semmiképpen nem szabad, mert nálunk tilalom van rá. Kértük az embereket, ne tegyenek ki a kukába ételt, mert odavonzza az éhes állatot.
Az Aggteleki Nemzeti Park zoológiai szakreferense, Szabó Ádám szerint tévhitek tartják rettegésben az embert.
– A barnamedve, a farkas és a hiúz is őshonos itt, csak kipusztultak, majd a nyolcvanas évek közepétől újra megjelentek. Az aggteleki karszton él egy farkascsalád, és tíz-húsz hiúz. Medvét legutóbb ősszel láttam mifelénk – mondja a szakember. Hozzáteszi: medve egyre gyakrabban jelenik meg, többnyire egyedül, de előfordult már anyaállat is a bocsával.
– Ne gyűlöljük, inkább tisztelettel szemléljük ezeket az állatokat! A farkas kifejezetten intelligens, családi kötelékben él, s remekül szabályozza a környezete élővilágát, bár a vérfarkasos rémtörténetek sokat rontottak a megítélésén. Holott a farkas és a medve is totemállat volt, őseink tisztelettel tekintettek rájuk. Tévhit, hogy a farkas emberre támad, ilyet legfeljebb akkor tesz, ha veszélyben érzi a kicsinyeit, akár a hiúz és a medve – magyarázza a szakember. Hanga Zoltán, a fővárosi állatkert szóvivője megerősíti: sok a tévhit.
– A westernregények és -filmek medvetámadásai izgalmasak, de ne feledjük: azok az emberek vadásztak a medvére. Az ember lakta területektől úgy lehet távol tartani, hogy az ott élők nem dobnak ki szagló élelmiszert, mert az nagy távolságról is odavonzhatja az állatot – tanácsolja Hanga Zoltán.