Hihetetlen, de a világhírű, 8000 fős agyaghadsereg csak egy kicsiny része lehet annak a titokzatos, máig feltáratlan sírrendszernek, amely az első kínai császár nyughelye. Mérgező higanyfolyó és más halálos csapdák védhetik a behatolók elől.
Hszian (Xi’an) ősi városát, a Kínából Európába vezető Selyemút kiindulópontját masszív, már-már áthatolhatatlan, 13,7 kilométeren át kígyózó fal veszi körül. Anyaga föld, égetett mész és ragadós rizspép, sőt még egy réteg téglával is megerősítették. A fal egy letűnt birodalom központját védte, amelynek titkai jórészt máig feltáratlanok.
Higanyfolyóban úszó szigetek, rajtuk az egykori paloták és egyéb épületek kicsinyített másolatai: ha az ókori leírásoknak hinni lehet, akkor döbbenetes kincseket rejt a föld mélye Hszian környékén. Ez a Pekingtől nyugatra mintegy 1500 km-re fekvő, ma több millió lakosú település egykor az ókori Kína fővárosa, többek között Csin Si császár székhelye volt.
700 ezren építették
A kínaiak legendás uralkodója egységes birodalommá tette az ázsiai országot, többek között az ő nevéhez fűződik a ma is ismert kalligrafikus írásrendszer bevezetése. Krisztus előtt 259-ben Csin király elsőszülött fiaként, a hat független kínai királyság egyikének trónörököseként jött a világra.
A királyságok akkor már több mint 200 éve hadban álltak egymással, ám a kiváló hadvezetői és politikai érzékkel megáldott Csin Si kemény erővel, okos stratégiával, valamint természeti katasztrófáknak is köszönhetően a legerősebbé vált, a többiek behódoltak neki, így immár nem csupán királyi, de császári (Huang-ti) rangra emeltette magát – elsőként Kínában.
Mindössze tizenhárom éves volt, amikor megkezdődött palotájának és föld alatti nyughelyének építése, amelyen egyes becslések szerint az idők folyamán legalább 700 ezer ember dolgozott. Több mint két évezrede pihen itt a legendás uralkodó, ám a sírkamrához vezető, számos – egyesek szerint akár végzetes csapdát is rejtő – labirintusba még nem merészkedett senki sem.
Mao Ce-tung példaképe volt
Meglepő módon a kommunista vezér, Mao Ce–tung is példaképének tartotta Csin Si Huangtit, akinek a nevét a modern nyugati világ akkor ismerhette meg, amikor 1974-ben földművesek – kutat ásva – minden idők egyik legmegdöbbentőbb régészeti leletére bukkantak. Először csak egy, majd egyre több, életnagyságú agyagkatonára bukkantak, mígnem kiderült, ezekből egy többezer fős hadsereg őrzi a föld alatti császári sírt, immár több évezrede.
Az óvatos és mindmáig igen visszafogott ütemben haladó ásatások során kiderült: a nyolcezer fősre becsült agyaghadsereg (minden egyes katona egyedi arcvonásokkal rendelkezik) csupán egy része a Kínában valaha épített legterjedelmesebb császári sírnak vagy inkább sírrendszerének, amelynek kiterjedését a lapunknak nyilatkozó dr. Fajcsák Györgyi sinológus (a kínai nyelv tudósa) legalább százezer négyzetkilométeresre becsüli.
A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum igazgatónője szerint nincs okunk kételkedni az ókori feljegyzések hitelességében, márpedig ezek valóban beszámolnak arról, hogy a föld mélye itt óriási barlangrendszert rejt, amelyet mindennel elláttak, amire a császárnak az életében – és akkori hitük szerint a túlvilágon – szüksége lehet. Ám az egykori tervezők arról is gondoskodni kívántak, hogy föld alatti sírrendszerbe, és legfőképpen annak központi épületébe, a mauzóleumba idegen ne hatolhasson be.
Hárem a föld alatt
– A császár egy valódi föld alatti birodalmat hozatott létre egy palotával, amit az égboltot utánzó mennyezet tesz teljessé, amelyen a csillagokat gyöngyök testesítik meg – nyilatkozta korábban a National Geographicnak Kristin Romey archeológus, a New York-i agyagkatona-kiállítás kurátora, majd így folytatta: az agyagágyasokkal teli kamrákat a mai napig nem sikerült felfedezni, pedig a szakértők szerint ezek is ott vannak valahol a komplexumban. Az ősi feljegyzések szerint higanyfolyó veszi körül Csin Si Huang-ti sírját, ami az ősi kínaiak szerint halhatatlanságot ad.
Fajcsik Györgyi a Borsnak elmondta, hogy a földtani mérések igazolják az ókori leírásokat, ám a feltárást nem csupán a mérgező higanyfolyó hátráltatja. A kínai régészet rendkívül óvatos, a hatóságok csakis akkor kezdenek neki a feltárásnak, ha a leletek megóvását biztosítottnak látják, és ebben igazuk van, hiszen mit sem ér egy még oly értékes történelmi kincs, ha a megtalálása után elpusztul vagy súlyosan megsérül.
Másfelől a kínai politikának nem feltétlenül érdeke, hogy olyan régészeti leletek kerüljenek elő, amelyek újabb bizonyítékát adhatják annak, hogy Kína egykor mégsem volt egy etnikai egység. A „Nagy Kína” kép fontos a mai vezetők számára – hívja fel a figyelmünket egy újabb érdekes szempontra a sinológus szakember.
Az mindenesetre bizonyos, hogy az elkövetkező évek, évtizedek legizgalmasabb régészeti munkája vár azokra, akik engedélyt kapnak Csin Si Huang ti síremlékének feltárására. A higanyfolyón túl…
