A személyi bizonyítékok egy büntetőeljárásban mindig kevesebbet érnek, mint a tárgyi bizonyítékok. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi években elbillentek a nyomozások a tárgyi bizonyítékok felkutatása felé. A kilencvenes évek leszámolásai vagy a V. Lászlóhoz köthető korrupciós ügyek nehezen bizonyíthatók.
– A magyar kriminalisztika történetében forradalmian újnak mondható, hogy a nyomozók rájöttek, úgynevezett visszafordított nyomozással tudják a szervezett bűnözői körök ismert személyiségeit a nagy ügyekkel meggyanúsítani – nyilatkozta lapunknak Kovács Lajos ezredes, az ORFK egykori döglött ügyek osztályának vezetője, amikor arról faggattuk, szerinte miért most lett eredmény a rendőrmaffiaügyben vagy a P. Tamás utáni nyomozásban.
– Míg a hagyományos bűncselekményeknél az ügyhöz keressük a tettest, addig ezekben az esetekben nyilvánvalóan a kisebb ügyekben gyanúba keveredett tettesekhez keressük a hozzájuk köthető komoly bűncselekményeket. A lehallgatási jegyzőkönyvek mellett az egymást erősítő vallomások képesek egy olyan szoros összefüggő láncolatot alkotni, amelynek ugyanolyan bizonyító ereje van, mint a tárgyi bizonyítékoknak.
