Ittasan szúrta hasba unokáját a mezőszilasi K. Ferencné. Az 58 éves asszony már tíz éve nevelte fia három nagyobb gyermekét, de alkoholmámorában elszakadt nála a cérna.
Borzalmas tragédiával kell szembenéznie az egyébként sem könnyű életet élő mezőszilasi Kiss családnak. A nagy szegénységben tengődő szülők három nagyobbik gyermekét már jó néhány éve a nagymama nevelte, de ő vasárnap óta őrizetben van, mert hasba szúrta legnagyobb unokáját, a 16 esztendős Attilát.
– A fiúnak harminc centis vágás éktelenkedett a hasán, amikor átszaladtam a szomszédból. Életveszélyes állapotban vitték el a mentők. Anyám viszont tagadta, hogy ő szúrta bele a kést – meséli az áldozat nagybátyja, Kiss Ferenc.
Öccse, Attila bevallja: néha ő is ivott pár pohárkával, de állítja: nem ezért vették el tőlük a hatóságok az ifjabb Attilát, Tibit és Norbit.
– Jó ideje csak alkalmi munkáim vannak, egy szobakonyhában élünk, ezért kerültek a fiúk anyámhoz – magyarázza az apa, aki nem lehet alkalmatlan a szülői feladatra, hiszen élettársával együtt ő neveli két kisebb gyermekét.
– Édesanyám jól elvolt a fiúkkal, amíg apám tavaly meg nem halt. Az ő elvesztését azonban nem tudta feldolgozni, azóta ivott, és időnként váratlan dühkitörései voltak. Biztosan ez történt most is. A fiam már túl van az életveszélyen, ma engedték ki az intenzív osztályról – magyarázza megkönnyebbülten Kiss Attila.
– Az asszony egy tíz centi pengehosszúságú késsel szúrta meg az unokáját. Életveszélyt okozó testi sértéssel gyanúsítjuk, és javasoltuk előzetes letartóztatását – mondta Németh-Kész Mónika, a Fejér megyei rendőrszóvivő.
A hatóságok azt sem engedték, hogy a nagybácsi vegye magához Tibit és Norbit, akiket így tegnap a gyámügyi szakemberek elszállítottak Lepsényre. Pedig ezzel a fiúk iskolájának igazgatója sem értett egyet.
– Úgy tudom, hogy a rokonságban lett volna, aki vállalja a gyermekek felügyeletét. Így viszont kiszakították őket családjukból, és ezzel nagyon megnehezítették, hogy valaha is létrejöjjön számukra egy nyugodt családi háttér – szögezi le Zámbó Tibor, a helybéli iskola igazgatója.
– Nevelném én a saját gyerekeimet, ha kapnánk egy kis segítséget a lakáshelyzetünk megoldásához. Küzdeni akarok értük, de így esélyem sincs rá, hogy visszakapjam a fiaimat – kesereg az apa.
