Halálfélelemben él a bankár

Ettore Gotti Tedeschit pénzmosási ügyek gyanúja miatt menesztették a Vatikáni Bank éléről. Olasz ügyészek házkutatást tartottak otthonában, számítógépén kétszáz oldalnyi feljegyzést találtak a pénzintézet visszás ügyeiről. Tedeschi vallana, de csak akkor, ha egy védelmi program keretében a rendőrök garantálnák a biztonságát.

Mindeközben két hónapnyi fogság után házi őrizetbe került a pápa titkára, Paolo Gabriele, aki a pápaság belharcairól, XVI. Benedekről és Tedeschiről szivárogtatott ki információkat a sajtónak. Tedeschi óvatossága – mint összeállításunkból kiderül – érthető is. Néhány, a bankkal kapcsolatban álló üzletember életútját vázoljuk fel az alábbiakban.

Roberto Calvi

Holttestét 1982-ben, Londonban a Blackfriars hídra felakasztva találták meg, ügyét akkor öngyilkosságként zárták le. A pénzügyi zseniként számon tartott, „Isten bankáraként” emlegetett Calvi 1967-ben került az egyik olasz magánbank, az eredetileg egyházi pénzügyek kezelésére alapított Banco Ambrosiano élére. Adózást könnyítő off­-shore cégeket hozott létre olasz befektetők számára Panamában, Nicaraguában és Peruban. Megbízóinak – többek között szicíliai maffiózóknak – a pénzét kezelte, illetve mosta át partnerén, a Vatikáni Bankon keresztül.

Halála előtt 1,5 milliárd dollárral nem tudott elszámolni. Levélben kért segítséget II. János Pál pápától és a Vatikáni Bank akkori elnökétől, Paul Marcinkustól, mindhiába. Utolsó napjairól annyit tudni, hogy Velencéből hamis útlevéllel Londonba repült, hogy kölcsönt szerezzen. Ügyében tavaly született újabb ítélet. Eszerint a maffia parancsára gyilkolták meg, mert Latin-Amerikában rossz pénzkihelyezései révén elúsztatta Pippo Calo maffiavezér, a Cosa Nostra pénztárosa és Licio Gelli olasz üzletember befektetéseit.

Paul C. Marcinkus

A Vatikáni Bank amerikai származású püspök elnöke üzletelt Calvival, szerepet játszott a Banco Ambrosiano kétes ügyeiben és csődjében. A Vatikáni Bankot 1971-től 18 éven át vezette. Két éve volt hivatalban, amikor egy, a Vatikáni Banknak adott, 14,5 millió dollárnyi hamisított kötvény miatt kihallgatták. Marcinkus ellen nem találtak bizonyítékot, helyén maradhatott. Nevét később egy vatikáni banki vezető lányának elrablásával hozták összefüggésbe. Az 1983-ban a Vatikánból zeneórára induló, akkor 15 éves Emanuela Orlandit 29 éve nem találják.

Maradványait legutóbb idén májusban egy maffiavezér kriptájában keresték. Az 1990-ben lelőtt Enrico De Pedis holtteste a pápai államban található Sant' Apollinare bazilika kriptájában fekszik, öltönybe bújtatott teteme mellett több dobozban ismeretlen csontokat találtak. Marcinkus konkrét szerepére itt sem derült fény, a rendőrök szerint a lány eltűnésével apját akarták tiltott pénzügyi mûveletekre rávenni. A püspök idős korában visszaköltözött az USA-ba, golfozással töltötte idejét, a bank ügyeiről nem beszélt. 2006-ban természetes körülmények között halt meg.

Michele Sindona

A Vatikáni Banknak 1960-as évek végétől dolgozó pénzügyi tanácsadó kezdetben a latin-amerikai tőkekihelyezésekkel foglalkozott. Mindemellett a New York-i Gambino család heroinból befolyó pénzét is ő forgatta. Sindona Calvival és Marcinkusszal is üzletelt. Mindemellett pedig az USA-ban terjeszkedett. 1974-ben kiderült, hogy az akkor csődbe ment amerikai Franklin Bank elnyelte a Vatikáni Bank 150 millió, kétes üzleti köröktől származó dollárját. Sindona mérleget hamisított, de már ez sem segített. Csalásaira Giorgio Ambrosoli ügyvéd jött rá, akit 1979-ben amerikai bérgyilkosokkal öletett meg.

A vádirat elkészülte közben Sindona eltûnt, és olasz politikus ismerőseivel egyezkedett. Végül az USA-ban ítélték el, majd kiadták Olaszországnak. 1986-ban ciánnal mérgezett kávétól halt meg cellájában, Voghera börtönében.