Nem juhász, vagy mezőgazdasági munkás, hanem könyvtáros lett Stadler József a börtönben. Most új „szakmát” tanul a könyvek között: kartotékoz, pakol, helyre teszi a visszahozott irodalmat, és selejtez.
Rá se lehet ismerni az adócsalás miatt 4 év 10 hónapra elítélt vállalkozóra a Szegedi Fegyház és Börtön nagyfai objektumában. Tavaly mikuláskor vonult be, azóta az arca kisimult, kikerekedett, kicsi meghízott, cukorbetegsége dacára fizikailag jó állapotban van.
– Na azért irigyelni nem kell, nehezen telnek a napok – mondja azonnal a rabruhát viselő Stadler és megemlíti, hogy tizenkét személyes zárkába került, ahol most van még hely, mert „csak” tízen vannak. Neki az emeletes ágyon a földszinti fekvőhely jutott, mert respektálták a társai, hogy nem tudna felmászni. Majd hozzáteszi: azért hízott, mert a börtönkoszt ízlik neki, mindent megeszik. Bár a diétája miatt nem kap szalonnát, és ezt nehezen viseli.
A nyolc általánost végzett, korábban juhászként dolgozó stadionépítőt az egészségi állapotának megfelelő munkára osztották be Nagyfán, könyvtáros lett.
– Még tanulnom kell. Nekem ez új. Az én feladatom az is, hogy az új könyveknek helyet keressek és leselejtezzem a megviselteket, ráadásul gépen is rögzítem az adatokat – mutatja a könyvek válogatásának fortélyát és a kartotékozást. Reggel nyolckor nyit, és délután fél négyig dolgozik. Közben csoportokban fogadja a fegyőrök által kísért, a könyvek iránt érdeklődő elítélteket.
– Leginkább a krimiket szeretik, de a szerelmes regényeket is viszik – mondja az akasztói sztárjuhász.
