Félek, innen már csak egy lépés a nászéjszaka percről percre, és a nyilvános haldoklás...
Lám, mi mindenre jó a sokat szidott közösségi oldal, ahol még az is vigaszt és bátorítást talál, aki úgy érzi, élete egyik legfontosabb pillanatában egyedül maradt!
Dorottya a szülőszobában sem mondott le a Facebookról, hogy annak közössége tartsa benne a lelket, amíg a munkahelyéről elszakadni képtelen párja beérkezik a kórházba.
Az első pozitív gondolataim azonban hamar szertefoszlottak, hiszen valójában drámai a helyzet. Egy szülészet, ahol bábák, nővérek és szülész-nőgyógyászok között az embernek maximális biztonságban kellene éreznie magát: retteg. S vadidegenektől remél megnyugvást a világhálón át.
Bár a kismama a szüleit nem tudta elérni, a kispapát a mókuskerék nem engedte, de sehol egy barátnő, egy rokon, akivel megoszthatta volna a rendkívüli és egyben örömteli helyzet kapcsán támadt érzéseit? Vagy a közösségi oldal mindenek felett? Nálam már az is kiverte a biztosítékot, amikor emberek életük sorsfordító kérdéseit a Facebook-szavazatok alapján döntötték el.
Félek, innen már csak egy lépés a nászéjszaka percről percre, és a nyilvános haldoklás...
