Vélemény: pró és kontra

Pro: Vedd, vidd!

Amondó vagyok, aki csak tud, vegyen magának otthont! Lakást, házat, kulipintyót? – édes mindegy. Induljunk ki abból: az iskola után valaki talál magának munkát. Nyilván nem keres majd százezreket, a fizetés jelentős része albérletre megy el. Feltehetően úgy, hogy kénytelen másokkal közösen bérelni. ­Fizetgeti, dolgozgat, miközben félretenni nem nagyon tud, így a saját otthonról szőtt álom szép lassan szertefoszlik.

Ha sikerül szülői, rokoni, egyéb segítséggel akár csak egy garzonhoz is hozzájutni, félig-meddig biztonságban érezhetjük magunkat a jövőre nézve. Ha megszűnik a munkánk, vagy megszorulunk, van hova nyúlni. Ráadásul éhezni egy saját otthonban, sötétben, fűtés és víz nélkül is sokkal meghittebb, mint az utcán.

Kontra: Röghöz köt

Nagyon sok bajunknak az a gyökere, hogy nehezen mozdulunk. Hiába vagyok én mondjuk Budapesten munkanélküli, és van esetleg a szakmámban Szombathelyen szabad állás, maradok a fenekemen, tengődöm a segélyen (ameddig kapom), és bízom a jó szerencsében.

Sajnos így vagyunk mi szocializálva, de a helyzetet az is nehezíti, hogy Magyarországon példátlanul magas a saját tulajdonú lakások aránya. Ami, ne tévedjünk, nem a gazdagság jele! Éppen ellenkezőleg: a létbizonytalanságé. Félünk, hogy elveszthetünk munkát, vagyont, minden mást – legalább fedél legyen a fejünk felett! Pedig a fenti eszmefuttatásból kiderül: röghöz köt, így leértékel minket a munkaerőpiacon, azaz éppen a saját lakás a legnagyobb kockázat az életünkben.

Pláne, ha még hitel is terheli!

Kapcsolódó cikkünket itt olvashatják.