Vélemény: Nehéz ügy

Az ember nem tud aludni, enni, dolgozni, hogy a komolyabb élvezetekről már ne is essék szó. Kinek-kinek pollenszezonja válogatja, mikor kezdődik az orrfújás, szemviszketés, ellenállhatatlan erővel ránk törő tüsszögésroham.

Van, aki kora tavasztól késő őszig kínlódik, én ilyenkor augusztusban kezdem. Nem kell nekem pollennaptár, onnan tudom minden kétséget kizáróan, hogy most kezdődött a parlagfűszezon, hogy vasárnap délután kezdtem a tüsszögést. Ha észak vagy kelet felé haladok, a tünetek csak rosszabbodnak, de ha nyugat felé, akkor csökkennek, ha tengert látok, el is múlnak.

Nem pszichés alapon, hanem mert a parlagfű- szennyezettség számít, még ha a természetgyógyász szerint nem is a növény a bűnös. Magyarországon csak arról hallani, mennyi bírság szabható ki, hány bejelentés érkezett, de én még olyannal, akit tényleg megbüntettek volna, nem találkoztam, és a bevételekről sem számolnak be. Az ÁNTSZ-től szerettünk volna tegnap néhány dolgot kérdezni – például, hogy idén mennyi bevétel volt a bírságokból –, de azt válaszolták, szabadságon vannak – biztosan náluk is kitört az allergia.

Egészen addig, amíg komolyan rosszul nem lettem, én is a parlagfüvet tekintettem fő bűnbaknak. Amikor kiderült, hogy súlyos mellékhatásokat okozó gyógyszereket kellene szednem, sürgősen magamra vettem a felelősséget, és kerestem a módját, hogyan lehetnék úrrá magam a bajon. Nagyjából azokkal a módszerekkel próbálkoztam, amiket itt a cikkben javasol a szakember, és ma már elég jól elboldogulok. De a családomban is ismerek olyat, aki inkább szenved, vagy beszedi a kockázatos gyógyszereket. Mert az a kényelmesebb.
Ám a felelősség vállalása kifizetődőbb.