Nem nagyon tudom, vagy ha mégis tudom, nem nagyon értem, miért vív sikeres rezsiharcot a kormány a gáz, a víz, a kéményseprés és a BKV-bérletek vonatkozásában, s miért nem vív ugyan-ez a kormány sem sikeres, sem sikertelen rezsiharcot az üzemanyagárak ellen.
Pedig lenne miből, hiszen köztudott, hogy a velünk megfizettetett benzin- és gázolajárban az adók jelentik a legnagyobb összeget, vagyis a legjelentősebb tétel olyan, ami nagyrészt független mind a kőolaj világpiaci árától, mind a forint (meglehetősen) gyenge árfolyamától. Másrészt az sem elhanyagolható tétel, hogy az üzemanyag költsége szinte minden fogyasztási cikk árába beépül, tehát ha kevesebbe kerülne a nafta, olcsóbb lehetne sok minden más is.
Másfelől viszont sokakkal egyetértek abban, hogy a rezsiharc már eddig megvívott csatái is jelentős lyukat ütnek a költségvetésben, amit a mi adóforintjainkból (mi másból is?!) tömködnek be. Ha a benzinárakat is csökkentenék tíz százalékkal, egyszerűen kezelhetetlenné tennék a gazdasági folyamatokat. Tavaly 2,779 milliárd liter üzemanyag fogyott, ha 400 forinttal számolom literjét, akkor is bő 100 milliárd forintot osztana szét közöttünk a kormány.
Egyébként megtehetné, ha akarná, mint ahogy ahhoz is joga van, hogy ne tegye meg. Egyhez nincs joga, hogy ne magyarázza meg, mit miért tesz. Márpedig hallgat a minisztérium, a Bors megkeresésére tíz napja nem képesek válaszolni. Úgy tűnik, elszoktak a kérdésektől, legalábbis azoktól, amiket nem önmaguknak fogalmaznak meg. Két hónappal a választások előtt már az a jelszó: inkább hallgatni, mint hibázni.
Megérdemeljük, ha hagyjuk nekik!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.