Rosszul érzed magad? A 15. századi Európában a fejfájás, a gyomorpanasz vagy a rák orvosságai közé az egyiptomi múmia is odakerült. Évszázadokon keresztül a bebalzsamozott testeket nem történelmi értékük, hanem állítólagos egészségügyi előnyeik miatt értékelték szerte a kontinensen. Ez a meglepő oka annak, hogy az emberek egykor múmiákra vágytak és ették őket.
Az ókori egyiptomi múmiák – és később mindenféle bebalzsamozott holttestek – elfogyasztásának gyakorlata a 11. században kezdődött. Karl Dannenfelt történész szerint az egészet félrefordítások és félreértések sorozata indította el.
A véres történet egyetlen szóra épül: múmia. A gyógyító tulajdonságaiért díjazott múmia olyan anyag volt, amelyet egyetlen perzsa hegyoldalon találtak, ahol a fekete sziklaaszfaltból szivárgott ki. A viasz helyi szóról, a „mamáról" elnevezett anyagot különféle gyógyászati célokra használták, és az arab világban drága, értékes és hatékony hírnevet szerzett.
Ám amikor a nyugat-európaiak elkezdtek találkozni az iszlám világgal és lefordítani annak szövegeit, egyetlen félrefordítás széles körben zavart okozott a múmia jelentésével kapcsolatban.
Dannenfelt szerint a 11. és 12. századi fordítók tévesen azonosították a múmiát az egyiptomi sírokban megmaradt testekből kivált anyagként.
A zavar részben abból adódott, hogy a múmia szó hasonlít a mumia szóhoz – és az is, hogy néhány ókori egyiptomi múmiát aszfalttal bebalzsamoztak. A tudósok már tudják, hogy ezzel az eljárással csak néhány múmia készült. De a nyugat-európaiak, akiket lenyűgöztek az ősi egyiptomi leletek, befutottak a koncepcióba – és a múmia a perzsa hegyről származó értékes aszfalt helyett, a bebalzsamozott testekhez kapcsolódott.
A félrefordítások és az orvosi félreértések most egy másik téves, de régóta fennálló hittel párosultak: az emberi test olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek képesek meggyógyítani más embereket.
Az emberek nemzedékek óta gyakorolták az úgynevezett orvosi kannibalizmust a jobb egészség érdekében.
Attól a hittől kezdve, hogy a gladiátorok vére képes meggyógyítani az epilepsziát, az emberi zsír házi gyógymódokban való felhasználásáig, az orvosi kannibalizmus élt és virágzott a középkori Nyugat-Európában. A múmia megérkezésével az orvosok azt hitték, hogy az emberi testből előállított gyógyító termékek új forrására bukkantak.
A múmiát a fejfájástól a szívrohamig mindenre felírták. Hirtelen az emberek feldúlták az egyiptomi sírokat, nem csak ékszerekért vagy kerámiákért, hanem a benne lévő holttestekért is, és az ügyes eladók múmiákat kezdtek gyűjteni és eladni. A kereslet gyorsan meghaladta a kínálatot, ami a hamis múmiák élénk kereskedelméhez vezetett. A testrablók és az etikátlan kereskedők „múmiává" változtatták a friss holttesteket és a kivégzett bűnözők, rabszolgák és mások holttestét, hogy hasznot húzzanak az őrületből.
A testrablók „éjszaka ellopták a felakasztottak holttestét" – írta egy megfigyelő, aki megjegyezte, hogy a holttesteket sóval és gyógyszerekkel bebalzsamozták, kemencében szárították, majd porrá őrölték, amit a patikusok hozzáadtak az otthoni gyógymódokhoz.
Bár a múmiával kapcsolatos szkepticizmus az évszázadok során nőtt, a múmiák iránti rajongás is tovább nőtt. A viktoriánus korban Angliában az egyiptománia annyira erős volt, hogy a múmia kicsomagolása a 19. században népszerű időtöltéssé vált előadótermekben, kórházakban, sőt magánházakban is, amikor a brit férfiak régészeti expedíciókról, gyarmati kiküldetésekről vagy városnéző túrákról tértek haza egyiptomi sírokból zsákmányolt holttestekkel.
A régiségek kivitelének tilalma ellenére az európaiak továbbra is keresték a múmiákat, hogy kielégítsék kíváncsiságukat, és hogy az orvosi gyógymódok összetevőit biztosítsák. A múmia orvosi használata csak a 19. század végén szűnt meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.