A gyűrű alakú bagel elésztős tésztáját először megfőzik, majd miután egy lúgos oldattal kezelték, sütőbe teszik. Barna külseje és a puha, mégis sűrű belső miatt lehet nagyon szeretni.
Néha fűszerekkel, szezámmaggal vagy mákkal szórják meg, esetleg mazsolával ízesítik. A bagelt legtöbbször sajtkrémmel, füstölt lazaccal, vagy más ízletes feltéttel tálalják. Bár a New York-iak és a montrealiak egyaránt a magukénak tulajdonítják, a bagel eredetileg lengyel pékáru.
A franciák hosszúkás kenyere, a bagett készítési módja mögött rejlő szakértelem immár világörökség.
Ez magában foglalja a hozzávalók kimérését és összekeverését, a dagasztást, a kelesztést, a felosztást, a lazítást, a kézi formázást, a második kelesztést, a tészta sekély vágásokkal történő megjelölését, és a sütést. A bagett mindössze négy összetevő, liszt, víz, só és kovász és/vagy élesztő felhasználásával készül, amelyekből minden pék egyedi terméket állít elő.
Bár azt gondolhatnánk, hogy a ciabatta történelme hosszú időkre nyúlik vissza, pedig csak 1982-ben találta fel egy venetoi pék.
A ciabatta szó jelentése "papucs", amely az alakjára utal. A bagetthez hasonlóan lyukacsos a belseje, héja pedig világos színű, lisztporos, a francia kenyértől az alakja és a hozzáadott olivaolaj különbözteti meg.
Az askenázi zsidó konyhában a barheszt, vagy hálát szombaton és ünnepnapokon eszik, a húsvét kivételével, amikor is nem esznek kelesztett kenyeret.
A fonott alakjáról és a tojás hozzáadásával kapott arany színéről lehet felismerni. Ellentétben távoli unokatestvérével, a brióssal, sem húst, sem tejet, sem ezek származékait nem tartalmazhatja, burgonyát azonban igen.
Az etióp és szomáliai konyhában elterjedt kenyér, az injera küllemre leginkább a palacsintára emlékeztet. Hagyományosan teffből, a régióban őshonos apró gabonából készítik, de elkészíthető kölesből vagy árpából is.
A teffliszt és a víz összekeverése után az ersho nevű folyékony kultúra indítja el a fermentációs folyamatot. Az injerát általában levesekkel, pörköltekkel vagy salátákkal fogyasztják.
A pao de queijo portugálul sajtos kenyeret jelent. Tápióka lisztes alapjuk kívül extra ropogóssá, belül légiessé varázsolja őket, a sajt pedig egy kis umami ízt ad neki. Ha nem hallottad volna még ezt a szót, az umami a Wikipedia szerint az édes, a savanyú, a sós és a keserű íz mellett az ötödik íz, amely megtalálható a paradicsomban, a sajtfélékben és a halfélékben is.
A pao de queijot Brazíliában reggelire vagy uzsonnára fogyasztják és gluténmentes.
Minden skandináv országnak megvan a saját változata a rozskenyérből, de talán a dániai rugbrod a leghíresebb. Sötét színű, sűrű és nedves, egy kissé diós ízű. Néhány változatához búzalisztet is adnak.
A szódás kenyér a világ minden táján ismert, többek között Skóciában, Ausztráliában, Szerbiában és Észak-Amerikában is, de az ír változat a leghíresebb.
Ez egy gyorsan kelesztett kenyér. A gázbuborékok létrehozására szódabikarbónával kevert írót használnak a lassabb élesztő alapú kelesztés helyett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.