A dióbaba titka az egyik legszebb ajándék karácsonykor

A dió egészen biztosan belekerül a Mikulás csomagba, és a karácsonyfadíszek között is nagy valószínűséggel feltűnik. Van ahol dióbabát aggatnak a fára, máshol arannyal fújják be és szalaggal tekerik körbe, megint máshol pedig ezüstpapírba csomagolják, és nem csak a karácsonyfát, de az adventi koszorút is dióval díszítik.

A karácsonyi vásárokban se szeri se száma a dióból készült karácsonyfadíszeknek, de mégha dekorációként nincs is jelen a házunkban, az asztalunkra egészen biztosan kerül diós bejgli formájában. De mi az oka annak, hogy a karácsony ennyire szorosan egybefonódott a dió képével?

A válasz részben a keresztény hagyományokban gyökerezhet. Szent Ágoston szerint a dió magát Krisztust jelképezi. A 4. században élt püspök és filozófus szerint a külső, keserű burok a szenvedésre, a kemény csonthéj a keresztfára, a belül lévő édes mag az isteni életre utal. Egy másik magyarázat szerint a dió úgy rejtőzködik a héjában, mint a Megváltó anyja méhében, majd a sziklasírban.

A Mikulás csomagba rejtett dió már ennél egy kicsit általánosabb jelentéssel bír: itt a Család szimbóluma. Ha a diót pont félbe törjük, akkor a közepében megtaláljuk a két egymást ölelő alakot, a Nőt és a Férfit, illetve az ölelésükből születő Gyermeket.

De akad néhány igen meglepő pogány hagyomány is, ami a karácsonyi dióhoz kapcsolódik. A magyar néphitben mágikus hatást tulajdonítottak a diófa termésének, és jósló, termékenységvarázsló tárgyként tekintettek rá, mindenféle vallásos jellegű asszociáció nélkül. A hagyomány szerint a karácsony, mint évkezdő ünnep alkalmával a dió segítségével megjósolható, és mágikus úton befolyásolható a család sorsa, egészsége és gazdagsága.

- írja a dioskonyv.hu oldal.

Mindezek mellett a dióbaba sokunknak egy kedves emlék, annak az időnek a maradványa, amikor a nagyszüleink elővették a régről maradt apró karácsonyfadíszeket, amik akkor még nem voltak ilyen szépek, rikítók, tematikusak, mint ma. Az üveg gombák és a lepattogzott csengők között pedig mindig lapult egy két dióbaba, csipkével, mosolygós arcocskával. Ha megerőltetjük magunkat, talán még a díszek dobozának illatára is emlékezünk; a sápadt fényre, ami megcsillant rajtuk, és a ráncos, puha kezekre, amik féltve kicsomagolták őket. Nekem ezt a pár pillanatnyi tökéletes együttlétet jelentik a dióbabák. És nektek?

Forrás: harmonet.hu, evangelikus.hu, dioskonyv.hu, lexikon.katolikus.hu