Ha kiterítjük magunk elé Menorca térképét, akkor két dolog lesz elsőre teljesen nyilvánvaló. Az egyik, hogy a sziget alakja szinte teljesen jellegtelen – talán leginkább egy rövid és vaskos nudlihoz lehet hasonlítani, mely nyugat-kelet, vagy még inkább nyugat-délkeleti irányban fekszik a Földközi-tengerben. Viszont ennek az egyszerű formának, plusz a domborzatnak hála viszonylag egyszerűen lehet tájékozódni.
A sziget belsejében van néhány nagyobb város - persze, csak helyi mértékkel mérve, mivel itt a főváros, Mahón is csupán 28 ezer lakossal büszkélkedik -, és ezek között visznek a főbb útvonalak, melyek pókhálószerűen futnak kifelé, a tengerpart irányába. De látható a térképen még egy út, amely megszakítás nélkül megy körbe a parton. Ez viszont nem közlekedési útvonal – hacsak a biciklivel és a lovakkal való kocogást nem számítjuk ide. A Camí de Cavalls, ahogy a helyiek nevezik, egy túraútvonal, mely összesen 185 kilométer hosszan járja be a menorcai öblöket, sziklákat, erdőket, városokat és halászfalvakat.
Az útvonalat könnyű tartani, mivel végig a parton vezet, és nincsenek leágazások. Az ember csak ballag az ösvényen, és mindig pontosan tudja, hogy hol van, mivel rengeteg, részletgazdag tábla van kitéve a fontosabb helyszíneken, ráadásul kis cölöpök is jelzik, hogy ez ember épp hol jár. A teljes útvonal 20 állomást ölel fel, a kiindulási pont Mahón, a főváros – innen az óramutató járásával ellentétes irányban indul el a számozás.
A legrövidebb a 8. és a 9. állomás között vezető szakasz, mely igaz, hogy összesen bő 5 kilométer csupán, viszont két órát is rá kell szánni a terepviszonyok miatt. A leghosszabb pedig a 3. és a 4. állomás között vezető 13,6 kilométeres szakasz, melynek nagy része az Albufera des Grau Natural Parkon vezet keresztül.
A Camí de Cavalls egy ősöreg út, amelyről nem tudják, hogy mikor hozták létre, de azt igen, hogy a 14. században már biztosan használták a helyiek. A középkorban még leginkább katonai és védelmi célja volt az ösvénynek, melyen könnyen el lehetett jutni egyik őrtoronytól a másikig, és valószínű, hogy az uraik ügyeit intéző szolgák is sokat használták.
Az UNESCO Menorca teljes területét bioszféra-rezervátumnak nyilvánította 1993-ban.
Ez annyit jelent, hogy bár lakják emberek a szigetet, a gazdálkodás fenntartható és egyben hagyományos módon történik, nem alakítják át drasztikusan a táj arculatát, hanem az emberek alkalmazkodnak a helyi adottságokhoz. A bioszféra-rezervátum és a természetvédelmi terület tehát nem szinonimák, de abban egyeznek, hogy ezeken a területeken elsőrendű szempont az állat-és növényvilág megőrzése, és valamiféle érintetlenség fenntartása.
Menorcán ettől függetlenül van külön kijelölt természetvédelmi terület is, ez a már említett Albufera des Grau Natural Park. Itt, körülbelül 5 000 hektáron három különböző látkép váltja egymást: a hegyvidéki táj, melyet tavak szabdalnak, és a tűlevelű erdők, mely alján kacskaringós ösvények vezetnek ki a tengerpartra. Önmagában az utak változásában is látható az, ahogy lassan belesimul az egyik táj a másikba, így a sziklás kaptatók kéreggel borított utakká szelídülnek, melyek egyre süppedősebbé és puhábbá válnak, ahogy a part felé közeledve egyre több homok borítja azokat.
A sziget keleti partján elterülő természetvédelmi területen a tűlevelű erdők vad olajfákkal keverednek, míg a tengerben a neptunfű hatalmas telepei tisztítják a vizet. A helyiek „posidoniának" hívják ezt a vízi növényt, mely sötét foltokban tenyészik a tengerfenéken. Mivel a növény védett, ezért horgonyozni sem szabad fölötte – ha valaki egy ilyen sötét posidonia folt fölött áll meg, azt szigorúan megbüntetik.
A tengerpartokon ettől függetlenül lazaság van, főleg azért, mert
itt és egész Spanyolországban minden tengerpart közkincs, azaz senki sem sajátíthatja ki. Nem, a négycsillagos szállodák sem, és a milliárdos villatulajdonosok sem. A tengerpart egyszerűen nem eladó.
Menorca közelében például nemrégiben adtak el egy apró magánszigetet, melynek új tulajdonosa kénytelen szemet hunyni afölött, ha valaki az ő szigetének a partján szeretne napozni.
A tengeröblök gyakran homokosak vagy enyhén kavicsosak, és mindenhol halmokban áll a partra kisodort száraz neptunfű. Miután rostjaira esik szét, a szél és víz kis labdacsokat formál a szálakból, melyek puhán süppednek be a homokba a talpunk alatt.
A szigeten körös-körül rengeteg tengeri öböl van, ahol jó megmártózni, de az északi és a déli part egészen más. A déli parton Cala Galdana település közelében található Cala Mitjana például jellegzetesen hozza a déli tájképet: egészen a partig benyúló fenyőerdők, hófehér homok és szinte türkizszínű, ragyogó víz fogadja itt az embert, aki egy kis nyugalomra vágyik. Igaz, a délelőtt közepén mindenhol megjelennek a családok is, mivel a sekély vízben biztonságban pancsolhatnak az apróságok is.
Sokféle kirándulást lehet tenni Menorcán, akár gyalogosan, akár biciklivel, akár lóháton. Vannak kifejezetten madármegfigyelő túrautak; az egyik például a Barranc d'Algendar nevű, 7 kilométer hosszú szoros, melynek sziklafalai helyenként 50 méter magasan nyúlnak az ég felé. A madárfüttyös, zöldellő hasadéknak azonban csak egy része látogatható, hogy a túrázók minél kevésbé zavarják meg az itt élő állatok nyugalmát.
A sziget partjainál kajaktúrákat tehetünk, vitorlázhatunk, vagy felszállhatunk egy olyan üvegfenekű kirándulóhajóra, melynek alján keresztül látni lehet az egész hullámzó, csillogó, színes halakkal pöttyözött tengerfeneket.
Egészen kalandos lehet egy-egy világítótoronyhoz tett kirándulás is. A Favàritx elnevezésű, feketével és fehérrel ferdén csíkozott világítótorony a sziget keleti partján álldogál. Körülötte olyan a táj, mintha a Holdon vagy valamilyen más, kietlen égitesten járnánk.
Köröskörül sötétszürke, csaknem fekete sziklák veszik körül, melyek mélyedéseiben finom fehér halmocskákban gyűlik meg a tengeri só. Innen pár percnyire található a Cala Presili, amely egy eldugott kis tengeröböl. A bársonyosan simogató tengervízben lebegve láthatjuk a mesebeli világítótornyot - a maga kietlenségében is szépséges környezetével -, a parton lépkedő madarakat, és azt, ahogy a látóhatáron lassan összeér a víz és az ég.
Egy helyi mondás szerint „Menorcán nem jutsz messzire, de annál mélyebbre hatolhatsz" – amit úgy értenek, hogy bár a kis távolságok miatt nem lehet sok utat bejárni, azonban minden szöglet és kanyar mögött vár egy úgy meglepetés vagy látnivaló. A szigetről szóló sorozatunk következő részében ilyen helyekre vezetjük el olvasóinkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.