Kíváncsi egy izgalmasan furcsa, de élhető francia városra? Akkor irány Nantes!

A hatvanezer fős Nantes-ot a Times Magazine 2004-ben Európa legélhetőbb településének választotta, a helyiek pedig "zöld és kék" városnak is nevezik, nem véletlenül. Több mint százezer fa, száz park, három hektárnyi virágágyás, ötven folyó és patak teremt egészséges egyensúlyt a város és a természet között. A lakosainak nyújtott életminőség és a fenntartható fejlődés előmozdítása melletti hosszú távú elköteleződéséért pedig 2013-ban az Európai Bizottság Európa Zöld Fővárosa díjjal tüntette ki.

Na, de irány a város!

A várossal ismerkedést pedig érdemes a Bretagne-i hercegség kastélyánál kezdeni, ahol képet kaphatunk a város történelméről, a középkortól kezdve a rabszolga-kereskedelem évein keresztül egészen napjainkig.

A Château des ducs de Bretagne, ami a gótikus Szent Péter-székesegyház mellett a legfontosabb történeti emlék, jelenlegi formáját a 15. században nyerte el, a Franciaországtól még független Bretagne utolsó hercege, II. Ferenc idején. Eredetileg egy hercegi rezidencia és a király ellen védelmet nyújtó erődítmény volt, de Bretagne Franciaországhoz való csatolását követően a királyok szállóhelyévé vált.

Egy steampunk vidámpark, ahol elefánt gépszerkezet kószál

Az egykori franciaországi rabszolga-kereskedelem majdnem felét irányító kikötővárosnak a 19. századra már az ipar, elsősorban a hajógyártás volt a legfőbb bevételi forrása. De miután a nyolcvanas években a hajógyárakat is bezárták, Nantes-nak újra kellett teremtenie önmagát. Ekkor alakult ki mai modern, művészi arculata, és ennek részeként épült fel a régi hajógyárak hangárjaiban az a furcsa és hátborzongató steampunk vidámpark is, amely ma Nantes legnépszerűbb turistalátványossága.

A Loire által körülölelt sziget területén a Les Machines de L'isle-ben Verne és Leonardo da Vinci mérnöki világa kel életre. Vannak itt mechanikus tengeri lények, egy irányítható óriás pók, hangya és más furcsaságok, a parkban pedig egy elefánt gépszerkezet sétál, amelynek mérete háromszor meghaladja az élő állatét.

Az egész város kényelmesen besétálható

És ha követjük a járdára festett zöld vonalat, szinte minden jelentősebb nevezetességgel találkozhatunk – a műemlékektől kezdve a szabadtéri kortárs képzőművészeti alkotásokig. Az útvonal a régi kekszgyár épületében kialakított kortárs művészeti múzeummal, a Le Lieu Unique-val kezdődik, ami egy éjszakai klubnak is helyet ad. De érinti a szépművészeti múzeumot, a Musée d'Arts de Nantes-ot is, egy tizenkétezer műtárgyat felvonultató gyűjteményt, melyben olyan nevek alkotásaival találkozhatunk, mint Courbet, Rodin, Delacroix, Monet vagy Kandinszkij.

De gyakorlatilag az egész város egy szabadtéri kortárs művészeti múzeum. A Loire mentén elhelyezett gyűrűk sora a helyspecifikus alkotásairól ismert Daniel Buren munkája, amelyek képkeretként funkcionálnak a mögöttük elterülő tájnak. Éjszaka a francia színésznő Laetitia Casta kísérteties arcképe dereng fel egy csatorna felszínére vetített videón, mint egy nimfa, aki békésen él a vizekben. Egy Loire-parti épület homlokzatán pedig Francois Morellet művésznek köszönhetően egy fénycsövekből készült meteorológiai állomásról olvashatjuk le négy órával előre, hogy milyen idő lesz – ha vörös, akkor napos; ha kék, akkor esős; ha fehér, akkor felhős.

Az igazságügyi palota oszlopain pedig az amerikai művész Jenny Holzer a francia polgári törvénykönyből és az emberi jogok nyilatkozatából válogatott idézetei görögnek végig a fényreklámokhoz hasonlóan, a polírozott gránit padló tükröződéseiben az örökkévalóságig folytatódva. De furcsa műalkotás a hétköznapi tárgyak túlméretezésével foglalkozó Lilian Bourgeat gigantikus mérőszalagja is, amely egy építőipari vállalat udvarán hever.

Ismerjék meg Nantes sötét múltját!

Bár mára Nantes karakterét leginkább a szórakozás és a kreativitás határozza meg, a város nem feledkezett meg sötét múltjáról sem. A 17. század közepétől a 19. század közepéig a francia rabszolga-kereskedelem 43%-ért, vagyis az európai atlanti kereskedelem 5-6%-ért a város tehető felelőssé. Alig több mint egy évszázad alatt 550 ezernél is több afrikai foglyot szállítottak a Nantes-ból induló hajók a kolóniákra.

A rakpart alatt egy 400 méteres földalatti sétány állít emléket a rabszolgaság eltörlésének, megemlékezve azokról, akik harcoltak, vagy ma is harcolnak a rabszolgaság különböző formái ellen. Kétezer tábla tárja fel a Nantes-ot elhagyó rabszolga-kereskedő hajók adatait, a legfőbb afrikai és amerikai kereskedelmi állomásokat, és egy földalatti átjáró idézi meg a hajók foglyainak szenvedéseit is.

Ahol a Loire partja egy komplett szabadtéri múzeum

A Loire mentén, tizenöt kilométerre az óceán irányában, egy elhagyatott ház süpped a folyó iszapjában; ablakai zárva, szobái lakatlanok. Egy "háromdimenziós festmény a tájban", ahogy Jean-Luc Courcoult, a mű alkotója leírja. A La Maison dans la Loire annak a 30 köztéri alkotásnak az egyike, amelyek As Estuaire című kortárs művészeti kiállításokra készültek. A Nantes és az óceán partján fekvő Saint Nazaire között állnak, a Loire tölcsértorkolata mentén. A szabadtéri kiállítást biciklivel, hajóval, autóval, de akár gyalog is bejárhatjuk.

Egy másik alkotás a város közepén lévő természetvédelmi terület mellett épült fel. Ezt a városi oázist Petite Amazonnak nevezik. Kialakulása nem mindennapi történet, ugyanis az emberi pusztítás is hozzájárult a létrejöttéhez. Helyén a második világháborús bombázás súlyos károkat okozott, a 70-es években pedig egy autópályát kezdtek ide építeni.

Miután a terv félbemaradt, a munkálatok helyén és a bombázások okozta kráterekben az évek során felgyülemlett az esővíz, a terület elmocsarasodott, majd ezt követően gazdag növény- és állatvilágnak adott otthon. Őshonos növényzete rókáknak, szarvasoknak, vadon élő macskáknak, hüllőknek, madaraknak, és különböző rovaroknak ad otthont. A terület csak 15 fős vezetett túrák keretében látogatható.

Egy rotterdami művészcsoport azonban létrehozott egy fa szerkezetet a kapujában, azt remélve, hogy a vadon idővel körbenövi. Maga a szerkezet egyébként különféle közösségi eseményeknek ad otthont, és célja is az lenne, hogy a helyieket arra ösztönözze, hogy a mindennapi tevékenységeiket kivigyék a természetbe. Tai chi órákat, gitár koncerteket, környezetvédelmi előadásokat is tartanak itt.

Saint Nazaire-be érve, ahol a folyó az óceánt eléri, Huang Yong Ping kínai művész százharminc méteres tengeri kígyó csontváza emelkedik ki a vízből, ahogy a víz az apállyal visszahúzódik. Itt látható egy tengeralattjáró bázis is, amelynek kietlen betonsorait egy francia botanikus Gilles Clément növényekkel ültetett be részben mesterségesen, részben pedig a természetre, a madarak és a szél munkájára bízva a folyamatot.