Csúcson az Airbnb: áldás vagy átok?

Noha az Airbnb szállásfoglaló-oldal még csak alig hatéves, de segítségével már több tízmillió ember talált magának szállást. Ők azok, akik pénzért cserébe megosztották vagy kiadták a saját lakásukat, beköltöztek valakinek az otthonába – és mindezzel egy újfajta turisztikai szokást honosítottak meg, melynek legfőbb ígérete az autentikus nyaralás.

Az Airbnb egy rövidítés (Air bed and breakfast), a céget 2008-ban alapította San Francisco-ban három fiatal: Nathan Blecharczyk, Joe Gebbia és Brian Chesky. Utóbbi, a cég igazgatója jelenleg csak 33 éves. 2009-ben a cég közlése szerint 21 ezer fős vendégforgalmat bonyolított, a legutóbbi éves adatuk 20 millió vendéget jelzett. Jelenleg az oldal 600 ezer szálláslehetőséget kínál valamivel több, mint 190 országban. A szállástípusok között előfordul villa, kastély, fára épített házikó, lakóhajó, sziget és világítótorony is.

A portál egyik legfőbb alapelve, hogy rugalmasabb, mint a turisztikai ipar. A rugalmasságnak köszönhetően az utazók az éppen legfelkapottabb városrészekben tudnak megszállni – a gyors urbanisztikai változásokra a hotelláncolatok nyilván csak sokkal lassabban képesek reagálni.

A rugalmasság pedig gyakran eredetiséghez vezet. A sikkes hotelek általában központi helyen fekszenek, melyek környékén a helyiek a legritkábban élik mindennapi életüket, sőt, nem igazán járnak arra (gondoljunk csak például a pesti Duna-korzóra). Épp ezért olyan vonzó az Airbnb: olyan ember házában tölteni az éjszakákat, aki az utazónak megadja a beavatottság vagy az odatartozás érzését – írja a Zeit című német lap online kiadása a témáról szóló cikkében.

Arról, hogy egy lakásban valóban laknak-e emberek, leginkább annak hiányosságai árulkodnak. Olyan apróságokról van itt szó, hogy mondjuk a hűtő ajtaja nehezen záródik vagy a kávéfőző olykor leveri a biztosítékot. Vagy amikor a háznak egyetlen konyhájában kell a vendégnek megosztania reggelijét a szállásadóval (az Airbnb-nél lehet olyan szállást választani, amikor csak egyetlen szobát veszünk ki valakinél, de olyat is, amikor egy üres házat).

Az ilyen élmények azt sugallják az utazónak, hogy ideiglenesen ő is a város / falu / hely életének részese, még akkor is, ha csak pár napot tölt ott. Plusz az olyan infókat is első kézből kapja, hogy hol van a legjobb piac, hol készítik a legfinomabb koktélokat vagy a legtutibb helyi ételeket.

És az árnyoldal

Ugyanakkor az Airbnb kritikusai szerint ez a fajta utazás egy teljesen irreális igényt támaszt az utazóban: mégpedig azt, hogy a lehető legmélyebben merüljön el egy városban. De kinek van kedve Róma, Isztambul vagy éppen Athén hétköznapi gondjaival szembesülni, mint amilyenek a gyorsan növekvő bérleti díjak, a szűkösen rendelkezésre álló óvodai férőhelyek vagy a munkanélküliség, amikor éppen pihenni szeretne? A rutinos utazók csak legyintenek a felmerülő aggályokra, mondván, minek törődjünk vele, hiszen nyaralunk! Hiába teszi tehát az Airbnb személyessé az utazást, kár abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a turisták így valóban megízlelik a város valódi savát-borsát.

Szintén Airbnb jellemző, hogy a legtöbb hoteltől eltérően az itt foglalt szállásoknál nem lehet előre tudni, mi vár ránk. A képek és az oldalon olvasható visszajelzések csak hozzávetőleges érzetet adnak a leendő vendégnek. Mivel a lakások nem tartoznak semmilyen nagy láncolathoz, nem lehet tudni, mi a megszokott standard.

De a szállásadók számára is okozhat meglepetéseket az Airbnb: aki arra adja a fejét, hogy kiadja a lakását, jobb, ha nem parázik a tolvajoktól, és az sem árt, ha olykor szúrópróba szerűen leellenőrzi, hogy nem egy pornófilm stábja fészkelte-e be magát ingatlanába. Egy Ari Teman nevű New York-i humorista például 2014 tavaszán egyszer csak rádöbbent, hogy lakását egy előre megszervezett orgiára vették ki, és nem egy esküvőre igyekvő család lakik nála.

A hátulütők közé tartoznak a bulituristák is – ettől jelenleg Barcelona szenved –, akik vélhetően az Airbnb-n keresztül kerülnek egyes városrészekbe, és éjszakai randalírozásukkal alaposan magukra haragítják a helyi lakosokat.

Egyes városok már törvényi szinten is reagáltak a helyzetre. Berlinben, Barcelonában és New Yorkban például nehezebb az Airbnb-n lakást kiadni. Ezek a városok azt is tervezik (vagy már be is vezették), hogy a visszaélések megakadályozására tanúsítványokat osztanak ki a bérlők között. Teszik ezt persze azért is, hogy megnyugtassák a szorgalmasan adózó hotellobbit.