Holttest a felhők között – A sokkoló igazság, amit utasként sosem látsz a repülőgépen

A repülés számunkra többnyire a szabadság, a kaland, az utazás, a nyaralás kezdetének szimbóluma. Amikor felszállunk egy repülőgépre, legtöbben arra vágyunk, hogy kényelmesen hátradőljünk, böngésszük a fedélzeti magazint, és elmerüljünk a gondolatainkban: hamarosan ott leszünk egy új városban vagy egy tengerparti paradicsomban. Ám a színfalak mögött egészen más világ zajlik – a légiutas-kísérők munkája tele van titkokkal, fegyelmezett rutinokkal és néha egészen meghökkentő helyzetekkel is, például mit csinálnak a repülés során elhunyt utasok holttestével.

Ritka, de mégis előfordul: holttest a repülőgépen

Heather Poole, egy amerikai légitársaság több mint tizenöt év tapasztalattal rendelkező légiutas-kísérője, könyvében és interjúiban gyakran oszt meg kulisszatitkokat az égről. Bár a repülés biztonságát ma már szinte természetesnek vesszük, akad egy kényes téma, amiről ritkán esik szó: mi történik, ha valaki meghal útközben.

Egy haláleset a fedélzeten rendkívül ritka – statisztikailag jóval kisebb eséllyel fordul elő, mint például egy rosszullét. De a lehetőséggel minden személyzetnek számolnia kell. Poole szerint, ha egy utas életét veszti a levegőben, hivatalosan csak akkor mondható ki a halál, ha a fedélzeten tartózkodó orvos ezt megállapítja. Ezért az utaskísérők többnyire „rosszullétként” kezelik a helyzetet, és igyekeznek méltósággal bánni az érintett személlyel.

A leggyakoribb megoldás az, hogy a testet egy üres sorba ültetik vagy fektetik, leterítik, és amennyire lehet, elzárják a többi utas tekintete elől. Csakhogy a modern légi közlekedésben az üres hely egyre ritkább luxus.

Ahol a holttesteket tárolták

Nem véletlen, hogy a világ egyik legexkluzívabb légitársasága, a Singapore Airlines 2004-ben egészen különös újítással állt elő: megalkotta a „corpse cupboard”-ot, vagyis a halottak tárolóját. Ez a megoldás kizárólag az Airbus A340-500 típusú repülőgépeken kapott helyet, amelyek a világ leghosszabb menetrend szerinti járatait teljesítették Szingapúr és New York, illetve Los Angeles között – közel húszórás repülőutakkal.

A tároló a vészkijárat mellett kapott helyet, és egy átlagos test tárolására volt alkalmas. A belső rögzítő hevederek biztosították, hogy a test ne mozduljon el turbulencia vagy landolás közben. A légitársaság ezzel próbált meg felkészülni a legrosszabb eshetőségre, hiszen egy majdnem teljes napig tartó repülés során az esély mégiscsak nagyobb volt, mint egy rövid, pár órás úton. A „corpse cupboard” azonban rövid életű megoldás maradt: a típus 2013–2014-ben végleg eltűnt a flottából, és vele együtt a morbid szekrény is kiírta magát a repüléstörténetből.

Egy bizarr történet a fedélzetről

Heather Poole szerencsére sosem találkozott ilyen tragikus esettel szolgálata közben, de közeli barátnője annál inkább – ráadásul meglepően bizarr körülmények között. Az egyik járatra egy utas feleségével és lányával együtt próbált felszállni – tolószékben, feltűnően sápadtan, élettelenül. A hozzátartozók váltig állították, hogy a férfi csak influenzás, és a hosszú út alatt majd jobban lesz. A valóság azonban hamar kiderült: a gépnek kényszerleszállást kellett végrehajtania, mert az utas valójában már a felszállás előtt elhunyt.

A színfalak mögött

A történet ugyan megrázó, de egyben rávilágít arra is, milyen váratlan és drámai helyzetekkel szembesülhet a személyzet – miközben az utasok többsége mit sem sejt a háttérben zajló küzdelmekről. Nekünk, utazóknak a repülés továbbra is a kaland előszobája, a légiutas-kísérőknek viszont mindennapos próbatétel, ahol a protokoll, az emberség és a nyugalom egyaránt életbe vágó.

Legközelebb, amikor elfoglaljuk helyünket a szűk üléssorban, és talán bosszankodunk a kényelmetlen tálca vagy a későn érkező ital miatt, jusson eszünkbe: a repülés színfalai mögött sokkal többről van szó. Az út nemcsak a szabadságról, hanem a felelősségről is szól – és néha olyan titkokról, amelyeket jobb, ha soha nem kell testközelből megtapasztalnunk.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: