
Nem mindennap kerül a hírekbe élő cápa az Adrián, de a napokban épp ez történt: Kotor partjaitól mindössze 12 kilométerre a montenegrói halászok egy fiatal nagy fehér cápát fogtak ki, majd azonnal vissza is engedték a tengerbe. Gojko Mitrović, a szerencsés halász, fényképekkel dokumentálta a találkozást, majd a fotókat átadta a kotori Tengerbiológiai Intézetnek.
Ez az eset különösen ritka, hiszen az elmúlt három évtizedben ez csupán a harmadik alkalom, hogy az Adriai-tenger ezen részén feljegyeztek nagy fehér cápa észlelést.
Bár a nagy fehér cápák világszerte hírhedtek, a valóság az, hogy az Adrián való találkozások szinte mindig véletlenszerűek, és az emberre gyakorolt veszély rendkívül alacsony. A montenegrói szakértők szerint az utolsó halálos cápatámadás az ország partjai mentén a múlt század közepén Budva közelében történt. A statisztikákból az is kiderül, hogy az Adrián a cápák nem jelentenek érdemi fenyegetést: a legutóbbi, nem halálos támadás 2008-ban történt Horvátországban, amikor egy búvár az általa fogott hal miatt került rövid időre a cápa közelébe.
A nagy fehér cápák természetes lakói a Föld számos tengerének, így a Mediterráneumnak is, ám a faj állománya ma már kritikus veszélyeztetettséget mutat. A mediterrán populációk létszáma drámaian csökkent az elmúlt évtizedekben, főként az élelmiszerhiány és a túlhalászás miatt. Éppen ezért Montenegróban és számos szomszédos országban a nagy fehér cápák célzott halászata tiltott, és különféle jogszabályok védik őket.
Az Adria más részein is ritkák a találkozások. Horvátországban több mint negyvenféle cápa él a partok közelében, a kisebb fajoktól egészen a nagy fehér cápáig. Azonban a turista számára a legnagyobb veszélyt mégsem a ragadozók, hanem a tenger minden más apró csípős vagy csalános lakója jelenti: tengeri sünök, medúzák vagy épp a csúszós kövek. A cápákkal való találkozás inkább különleges, tudományos érdeklődésre számot tartó élmény, mint valós fenyegetés.
A fiatal egyed kifogása ráadásul a tudományos kutatáshoz is hozzájárult (amely során más furcsaságokra is fény szokott derülni). Az Adriai-tengeren az utóbbi években több olasz és montenegrói kutatás is zajlott, céljuk a nagy fehér populációk felmérése és jelölése volt. Mivel a faj ritkasága miatt minden egyes találkozás értékes adatnak számít, a halászok felelősségteljes hozzáállása, ahogy Mitrović is tette, különösen fontos.
A cápák a tengeri ökoszisztéma csúcsragadozói, segítenek szabályozni a halállományokat, és nélkülük a tenger életközössége gyorsan felborulna. A nagy fehér cápák akár hét méteresre is megnőhetnek, és több tonnát nyomhatnak, így könnyen érthető, miért keltenek tiszteletet. Ugyanakkor az ember ritkán szerepel a zsákmányuk között: a hollywoodi „Cápa” filmek félelmetes képeivel ellentétben a támadások szinte mindig véletlenszerűek.
A montenegrói Riviérán és az Adria más partszakaszain strandoló turisták számára tehát nem kell aggódni. A tenger kristálytiszta, a partok lenyűgözőek, és a napfényben fürdőzés, búvárkodás vagy hajókirándulás sokkal intenzívebb élmény, mint bármilyen veszélyes találkozás.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.