
A repülőgép balesetek mindig mélyen megérintik az embereket, de a légi katasztrófa, amely a Saudia 163-at sújtotta, különösen hátborzongató. Ezt a járatot 1980-ban ismerte meg a világ szörnyű tragédiája okán – egy utasszállító gép, amely kigyulladt, de az utasok és a személyzet végül annak ellenére nem élte túl a katasztrófát, hogy a kapitány le tudta tenni a gépet a földre. A tragédia középpontjában a menekülési lehetőségek elmaradása és a rossz döntések sorozata állt.
Felszállás előtt még minden békésnek és megszokottnak tűnt. Amikor a Saudia 163 a levegőbe emelkedett, még nem is sejtették a fedélzeten, hogy hamarosan mit hoz a sors: nem csak hogy tűz ütött ki a gépen, de sajnos az összes utas és a tejes legénység is életét vesztette. De hogyan történhetett meg mindez úgy, hogy közben a gép már a földön volt?
A Saudia 163 egy Lockheed L-1011 TriStar volt, amely augusztus 19-én szállt fel Rijádból (Szaúd-Arábia), miután megérkezett a pakisztáni Karacsiból, a végső úti célja pedig Dzsidda (Jeddah) lett volna.
Sem az utasok, sem a személyzet számára nem utalt arra semmi, milyen végzetes óra következik. Menetrendszerűen indultak el, aztán felszállás után pár perccel a fedélzeti tűzjelző beriasztott. Ez minden repülős rémálma. A pilóták azonnal visszafordultak Rijád felé, és viszonylag gyorsan, biztonságosan landoltak.
És most jön az, ami mindenki számára érthetetlen: a gép biztonságosan földet ért, a tragédia mégis bekövetkezett.
Noha a repülőgép biztonságosan leszállt a kifutópályán, majd a gurulóútra is ráfordult, végül a földet érés után 2 perc 40 másodperc után megállt, az utasok és a személyzet mégsem tudta elhagyni a gépet. Senki sem indította el az evakuálást a szokott protokoll szerint. Teljesen érthetetlen módon percek teltek el, mire egyáltalán kinyitották volna bármelyik ajtót.
Ez idő alatt a tűz – valószínűleg egy elektromos hiba miatt – tovább terjedt a repülő hátuljában, a füst pedig gyorsan elárasztotta a kabint. A mentőcsapatok, amikor végre feljutottak a gépre, már csak áldozatokat találtak – 301 ember halt meg a helyszínen, mindössze pár száz méterre a termináltól.
A vizsgálatok szerint a tűz a hátsó csomagtérben ütött ki, de a pontos okok máig sem teljesen világosak. Ami biztos: a füst körülbelül tíz perccel a felszállás után jelent meg, a vészjelzők jeleztek, a pilóták pedig gyorsan döntöttek a visszafordulásról.
A pilóta a leszállópályán még járatta a gép a motorjait, miközben várták a mentőautókat, de a vészhelyzeti evakuációt senki nem rendelte el. Az utasok a kabinban rekedtek, a személyzet tehetetlenül szembesült a terjedő füsttel. Mire a mentők végre kinyitották az ajtókat, már senki sem élt.
A Saudia 163 eseményei utólag nézve jól tükrözik, milyen emberi mulasztások és kommunikációs zavarok sorozata vezethet katasztrófához – még akkor is, ha egy repülőgép épségben landol. A személyzet óvatos volt, nem nyitotta ki az ajtókat magától; talán remélték, hogy megfékezhető a tűz, vagy féltek a pániktól. Az értékes percek viszont végzetessé váltak.
Utólag kiderült, hogy a pilótafülke három fős személyzete – a 38 éves Mohammed Khowyter kapitány, a 26 éves Sami Hasanain első tiszt és a 42 éves Bradley Curtis fedélzeti mérnök – valamennyien tapasztalatlanok voltak a Lockheed L-1011-200 TriStar repülőgép típust illetően, ráadásul általában véve is meglehetősen képzetlen szakembernek számítottak.
Ez az eset később példaként szolgált a légi közlekedés számára: módosították a vészhelyzeti protokollokat, és a személyzet képzésén kiemelt hangsúlyt kapott a gyors evakuáció fontossága.
Ez a tragédia nem egyszerű repülőgép-baleset volt. Itt nem egyszerűen csak műszaki meghibásodás vagy szélsőséges időjárás, hanem a tétova emberi döntések okoztak tragédiát – miközben a gép már földet ért.
Ma már minden repülőn szigorúbb tűzvédelmi szabályok, kifinomultabb szenzorok, és mindenekelőtt – remélhetőleg – elszántabb személyzeti reakciók biztosítják, hogy ilyesmi ne forduljon elő még egyszer. A Saudia 163 esete szomorú emlékeztető: nem elég, hogy a repülő földet ér, a valódi biztonság utána kezdődik.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.