Földet ért, mégis mindenki meghalt: hátborzongató a Saudia 163-as repülőjárat katasztrófája

A repülőgép balesetek mindig mélyen megérintik az embereket, de a légi katasztrófa, amely a Saudia 163-at sújtotta, különösen hátborzongató. Ezt a járatot 1980-ban ismerte meg a világ szörnyű tragédiája okán – egy utasszállító gép, amely kigyulladt, de az utasok és a személyzet végül annak ellenére nem élte túl a katasztrófát, hogy a kapitány le tudta tenni a gépet a földre. A tragédia középpontjában a menekülési lehetőségek elmaradása és a rossz döntések sorozata állt.

Felszállás előtt még minden békésnek és megszokottnak tűnt. Amikor a Saudia 163 a levegőbe emelkedett, még nem is sejtették a fedélzeten, hogy hamarosan mit hoz a sors: nem csak hogy tűz ütött ki a gépen, de sajnos az összes utas és a tejes legénység is életét vesztette. De hogyan történhetett meg mindez úgy, hogy közben a gép már a földön volt?

Hiba a levegőben, tűz a fedélzeten – a Saudia 163 légi katasztrófa

A Saudia 163 egy Lockheed L-1011 TriStar volt, amely augusztus 19-én szállt fel Rijádból (Szaúd-Arábia), miután megérkezett a pakisztáni Karacsiból, a végső úti célja pedig Dzsidda (Jeddah) lett volna.

Sem az utasok, sem a személyzet számára nem utalt arra semmi, milyen végzetes óra következik. Menetrendszerűen indultak el, aztán felszállás után pár perccel a fedélzeti tűzjelző beriasztott. Ez minden repülős rémálma. A pilóták azonnal visszafordultak Rijád felé, és viszonylag gyorsan, biztonságosan landoltak.

És most jön az, ami mindenki számára érthetetlen: a gép biztonságosan földet ért, a tragédia mégis bekövetkezett.

De miért nem nyíltak ki az ajtók?

Noha a repülőgép biztonságosan leszállt a kifutópályán, majd a gurulóútra is ráfordult, végül a földet érés után 2 perc 40 másodperc után megállt, az utasok és a személyzet mégsem tudta elhagyni a gépet. Senki sem indította el az evakuálást a szokott protokoll szerint. Teljesen érthetetlen módon percek teltek el, mire egyáltalán kinyitották volna bármelyik ajtót.

Ez idő alatt a tűz – valószínűleg egy elektromos hiba miatt – tovább terjedt a repülő hátuljában, a füst pedig gyorsan elárasztotta a kabint. A mentőcsapatok, amikor végre feljutottak a gépre, már csak áldozatokat találtak – 301 ember halt meg a helyszínen, mindössze pár száz méterre a termináltól.

Tűz a fedélzeten – de hogyan kezdődött az egész?

A vizsgálatok szerint a tűz a hátsó csomagtérben ütött ki, de a pontos okok máig sem teljesen világosak. Ami biztos: a füst körülbelül tíz perccel a felszállás után jelent meg, a vészjelzők jeleztek, a pilóták pedig gyorsan döntöttek a visszafordulásról.

A pilóta a leszállópályán még járatta a gép a motorjait, miközben várták a mentőautókat, de a vészhelyzeti evakuációt senki nem rendelte el. Az utasok a kabinban rekedtek, a személyzet tehetetlenül szembesült a terjedő füsttel. Mire a mentők végre kinyitották az ajtókat, már senki sem élt.

Emberi hibák láncolata – a tragédia fő tanulságai

A Saudia 163 eseményei utólag nézve jól tükrözik, milyen emberi mulasztások és kommunikációs zavarok sorozata vezethet katasztrófához – még akkor is, ha egy repülőgép épségben landol. A személyzet óvatos volt, nem nyitotta ki az ajtókat magától; talán remélték, hogy megfékezhető a tűz, vagy féltek a pániktól. Az értékes percek viszont végzetessé váltak.

Utólag kiderült, hogy a pilótafülke három fős személyzete – a 38 éves Mohammed Khowyter kapitány,  a 26 éves Sami Hasanain első tiszt és a 42 éves Bradley Curtis fedélzeti mérnök – valamennyien tapasztalatlanok voltak a Lockheed L-1011-200 TriStar  repülőgép típust illetően, ráadásul általában véve is meglehetősen képzetlen szakembernek számítottak.

Ez az eset később példaként szolgált a légi közlekedés számára: módosították a vészhelyzeti protokollokat, és a személyzet képzésén kiemelt hangsúlyt kapott a gyors evakuáció fontossága.

A Saudia 163 öröksége: másképp gondolkodunk a repülésbiztonságról

Ez a tragédia nem egyszerű repülőgép-baleset volt. Itt nem egyszerűen csak műszaki meghibásodás vagy szélsőséges időjárás, hanem a tétova emberi döntések okoztak tragédiát – miközben a gép már földet ért.

Ma már minden repülőn szigorúbb tűzvédelmi szabályok, kifinomultabb szenzorok, és mindenekelőtt – remélhetőleg – elszántabb személyzeti reakciók biztosítják, hogy ilyesmi ne forduljon elő még egyszer. A Saudia 163 esete szomorú emlékeztető: nem elég, hogy a repülő földet ér, a valódi biztonság utána kezdődik.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: