Drágulhatnak a népszerű úti célok árai – Megdöbbentő, mi indokolja valójában az új idegenforgalmi adó kivetését

Egyre több népszerű úti cél vezet be klímavédelmi célú idegenforgalmi adót – és bár elsőre bosszantónak tűnhet a pluszkiadás, valójában ezek a díjak kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy a jövőben is legyen mit megnéznünk.

Fizessünk többet, hogy legyen hová visszatérni – mire jók az új idegenforgalmi adók?

A világ különböző pontjain új adók jelentek meg a szállásdíjakon, kompjegyeken, vagy a nemzeti parkok belépőin. Ezek célja már nem csak az államkassza hizlalása, hanem konkrétan a klímaváltozás elleni védekezés, a katasztrófák megelőzése és az ökoszisztémák helyreállítása.

2023 augusztusában a hawaii Lahaina városát elpusztító tűzvész után a szigetek különleges lépésre szánták el magukat: bevezették az Egyesült Államok első olyan idegenforgalmi adóját, amely kifejezetten a klímaválsághoz köthető. A „Green Fee” névre keresztelt díj 0,75%-kal növeli meg a szállásadót – vagyis egy 150 000 forintos (kb. 400 dolláros) tartózkodás esetén ez körülbelül 1125 forintnyi többletet jelent. Ez az apró összeg évente akár 36 milliárd forintnak (100 millió dollárnak) megfelelő bevételt hozhat, amelyet erdőtüzek utáni helyreállításra, korallzátonyok védelmére és klímaalkalmazkodási projektekre fordítanak.

Hasonló céllal vezette be Görögország a „Klímaválság-ellenállási Díjat” 2024 januárjától. A vendégek éjszakánként 200–4000 forint közötti összeget fizetnek, szállásminőségtől és szezontól függően, a legforgalmasabb szigeteken (pl. Mikonosz, Szantorini) pedig akár 8000 forint feletti díj is lehet személyenként. Az innen befolyó évi 160 milliárd forintnyi összeget vízgazdálkodásra, katasztrófa-megelőzésre és természet-helyreállításra fordítják.

Balin idén vezettek be körülbelül 5600 forintos egyszeri „zölddíjat” a külföldi látogatóknak, míg a Maldív-szigeteken 2025-től megduplázták az éjszakánkénti környezetvédelmi illetéket, ami ma már nagyjából 4400 forint (12 dollár) per fő, per éj. Új-Zéland pedig már 2019 óta szed külön díjat a nemzetközi utasoktól, amely 2024-re elérte a 17 000 forintot (100 új-zélandi dollár). Ezekből a pénzekből kerékpárutakat újítanak fel, védett ösvényeket állítanak helyre, partokat erősítenek meg.

Nem az összeg, hanem a cél számít

Bár ezek az összegek nem tűnnek óriásinak egy több százezer forintos utazás mellett, hatásuk mégis jelentős lehet – feltéve, ha jól kezelik őket. Ahogy Dr. Rachel Dodds, a torontói Metropolitan Egyetem turizmusmenedzsment-professzora is fogalmaz: a kulcs a transzparencia.

A Maldív-szigetek például minden hónapban részletes jelentést közöl arról, mire költik a beérkezett adókat – partvédelemre, hulladékgazdálkodásra, vízellátásra. Új-Zéland éves teljesítményjelentéseiben konkrét projektek szerepelnek: például a viharok által megrongált Cathedral Cove ösvények helyreállítása vagy a kerékpárutak éghajlatálló korszerűsítése.
Hawaii külön tanácsadó testületet hozott létre, amely 60 oldalas jelentést készített arról, miként használhatják fel hatékonyan az idegenforgalmi bevételeket klímavédelmi célokra. A lakossági felmérések alapján a nyilvánosság is támogatja a kezdeményezést.

A turisták hajlandók többet fizetni – ha értik, miért

A Booking.com 2024-es jelentése szerint a globális utazók 75%-a szeretne fenntarthatóbban utazni, és 71%-uk kifejezetten úgy akarja otthagyni az úti célt, hogy jobb állapotban legyen, mint amikor érkezett. Az Euromonitor adatai szerint a turisták 80%-a hajlandó lenne legalább 10%-kal többet fizetni fenntarthatóbb lehetőségekért.

Egy japán látogató például azt mondta Hawaii kapcsán: ha néhány dollárral többet kell fizetnie, de tudja, hogy ez az összeg a strandok, erdők és vízesések védelmére megy, akkor szívesen áldoz rá. Egy másik turista pedig azt nyilatkozta Görögország után, hogy „bár drágának tűnt, ha tudnám, mire költik, még többet is fizetnék.”

Mit tanulhat ebből a magyar utazó?

Itthon sokan még mindig csak bosszankodnak, ha valahol idegenforgalmi adót számolnak fel – legyen az néhány száz vagy pár ezer forint. Pedig ezek a díjak – ha világosan kommunikálják őket, és nem „szürkén” tűnnek el a költségvetésben – igenis segíthetik a fenntartható turizmust. Nemcsak ott, hanem itthon is.

Ahogy a World Travel & Tourism Council szakértője megfogalmazta: a fenntarthatóság nem lehet luxus vagy extra opció. Olyan természetes részévé kell válnia az utazásnak, mint a becsekkolás vagy a naptej. És ha ehhez néhány száz forintot hozzá kell adnunk a számlához – talán megéri.

Nem minden pluszköltség lehúzás. Néha épp az az ár, amit azért fizetünk, hogy még legyen mit megnéznünk tíz év múlva is. 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: