Hová menjünk síelni? - Bajban vannak a síparadicsomok a klímaváltozás miatt

Hová menjünk síelni? - Bajban vannak a síparadicsomok a klímaváltozás miatt

A közép-svédországi Västeråsban az ablaka előtt Thomas Ohlander azon töpreng, hogy vajon mikor indulhat a téli szezon szabadtéri kalandvállalkozása, a Do The Nort. „Az utazás megtervezéséhez biztosnak kell lennünk a havazásban, és ez a kezdési dátum őrült sebességgel halad visszafelé."
Ohlander helyi korcsolyázó klubja minden évben rögzíti az első dátumot, amikor tagjainak sikerült kijutniuk a befagyott tavakra. 1988-ban ez a dátum november 4-e volt; idén december 4-e az előrejelzés.

Európa- szerte megkondulnak a vészharangok a téli havas sportok helyzetével és a jövővel kapcsolatos félelmek miatt.

Az Alpe du Grand Serre bezárását a pénzhiánnyal és a hószezon zsugorodásával magyarázták, mert képtelen egész éves célponttá válni. A Grand Puy leállítja a lejtőit a rendszeres havazás hiánya miatt, ami a látogatók számának csökkenéséhez és éves veszteséghez vezet, ami több százezer euró a helyi városháza szerint.

Olvadnak a gleccserek és a hó a sípályákon

A hanyatlás mintája mára jól bevált: a hóvonalak és a gleccserek visszavonulásával az alacsonyabb szinten fekvő üdülőhelyek nehéz gazdasági döntések meghozatalára kényszerülnek. A spanyol Sierra Guadarramában a buldózerek az 1940-es évek végén megnyílt Club Alpino-ba költöztek be, és ma már rendszeresen hómentesek.

A helyzet világszerte megismétlődik: egy közelmúltbeli tanulmány becslése szerint a téli olimpiának otthont adó 21 helyszín közül csak egy volt képes megbirkózni vele (Sapporo). Peking 2022-ben teljesen mesterséges havon rendezett olimpiát. Johan Eliasch, a Nemzetközi Sí- és Snowboard Szövetség elnökének értékelése szerint a síipar egzisztenciális válsággal néz szembe.

Richard Sinclair, a Sno, Nagy-Britannia egyik legnagyobb síüdülő szolgáltatójának vezérigazgatója egyetért, és úgy látja, hogy a kisebb, alacsonyabban fekvő üdülőhelyek sebezhetősége hatással van az ügyfelekre.

Sinclair aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az 1980-as években elkezdődött sídemokratizálódási folyamat most megfordítható. „Nem akarom, hogy a síelés ismét a gazdagok hobbijává váljon. A szén-dioxid-mentesítésnek és a fenntarthatóságnak kell lennie a továbblépésnek."

A technikai vívmányok segíthetnek a sípályákon

Egyes elemzők szerint van remény. Karl-Christoph Schrahe német télisport-tanácsadó rámutat az olyan közelmúltbeli újításokra, mint a hókészítő gépek használata az elveszett hó visszanyerésére és még elektromos áram előállítására is. A hóágyút tápláló csövekben a víz áramlását turbinává alakítják.

A megoldás: hóágyúk és megújuló energiaforrások

A hóágyúk ma már az összes nagy európai üdülőhely jellemzői, és az egyetlen módja annak, hogy egyes alacsonyabb magasságú helyek fennmaradjanak. Schrahe egy tanulmányon dolgozott a német Sauerland síterületen. 843 méteres maximális magasságával ez egy összeomlás szélén álló síterep. Ehelyett virágzik.

A főként helyi és holland síelőket kiszolgáló Sauerland több mint félmillió köbméter vizet használ fel hó létrehozására. Míg ez a mesterséges hó az éghajlati negatívumnak tekinthető, Schrahe egy nagyobb képre mutat rá.

Az egyik szálláson, Schneewittchenben, a hógépek hője segít felmelegíteni az épületet. Más kunyhókban nap- és vízerőműveket telepítettek – írja a The Guardian.

Ha először mész síelni, nem árt, ha tisztában vagy az alapokkal: