Eddig rosszul etted a tésztát – erre figyelj, ha Olaszországba visz az utad

Az olasz konyha szimbolikus étele a tészta, amely sokkal több, mint egy egyszerű étel: megtestesíti az olasz konyha lelkét, és fontos szerepet játszik az ország kultúrájában, valódi kulturális örökség. Ha tehát Olaszországban tésztát eszel, és az egészségedre is oda szeretnél figyelni, nem árt tudnod, milyen íratlan szabályokat tarts be!

1. A tészta előétel

Olaszországban a tészta számos társasági esemény középpontjában áll, az egyszerű családi összejövetelektől a legfontosabb ünnepekig. Az étel jellemzően az első fogás (primo), és semmiképp sem köret vagy főétel. A különböző tésztafajtákhoz különböző szószok illenek, egy igazi bolognai például nem spagettivel, hanem tagliatellével készül, a penne jól viseli a testesebb szószokat, míg a vékonyabb szálú fajták könnyebb mártásokhoz passzolnak.

2. Szigorúan csak villával

Az olaszok szerint a tésztát villával illik enni. Akkor is, ha kis formájú (például penne vagy fusilli), és akkor is, ha spagetti. Kanál nem kell hozzá, a kés pedig végképp tabu. A spagetti feltekerése gyakorlás kérdése, de megéri megtanulni, mert sok étteremben kifejezetten furcsán néznek, ha valaki kanalat kér hozzá.

3. Sajt? Nem mindenre!

Meglephet, de az olaszok nem reszelnek automatikusan sajtot minden tésztára. Egy egyszerű paradicsomos szószhoz illik a parmezán, de ha hal vagy tenger gyümölcsei kerülnek fel feltétként, a sajt szigorúan tilos. Ugyanez igaz például a szarvasgombás tésztákra is. 

4. Tésztához nem illik minden ital

Egy tányér tésztát általában vízzel, egy pohár borral vagy sörrel kísérnek. Az viszont fontos, hogy ne kérj fröccsöt – az inkább aperitif, amelyet étkezés előtt isznak. Habár sok turista megteszi, az olaszok számára az is elképzelhetetlen, hogy cappuccinót igyanak ebéd vagy vacsora után, az kizárólag reggeli ital.

5. Egészségesebb, ha így eszed

Egy friss kutatás szerint a lehűtött, majd újramelegített tészta nemcsak laktatóbb, hanem egészségesebb is lehet, mint a frissen főzött. A magyarázat egyszerű: ahogy a tészta lehűl, a benne lévő keményítő egy része úgynevezett rezisztens keményítővé alakul. Ez lassabban emésztődik meg, ezért kevésbé emeli meg a vércukorszintet, hosszabban tart a jóllakottság érzet, és kevesebb kalória is szívódik fel. Ráadásul ez a fajta keményítő kifejezetten jó hatással van a bélrendszerre is, mert táplálja a jótékony bélbaktériumokat.

A kutatók azt is megmérték, hogy a tészta melyik formája váltja ki a legkisebb vércukorszint-emelkedést. A frissen főzött tészta volt a legrosszabb ebből a szempontból, a hidegen fogyasztott már jobb volt, de a legjobb eredményt az újramelegített tészta hozta – nagyjából feleakkora vércukorszint-emelkedést okozott, mint a friss. Ha pedig egy kis olívaolajon, serpenyőben sütöd át a maradékot, kívül enyhén ropogós, belül puha, ízes fogást kapsz.