Így vernek át az éttermek Olaszországban: gasztrobakik és turistacsapdák

Nápoly, Firenze, Róma… vagy csak egy tengerparti kisváros Olaszországban. Beülsz a legközelebbi étterembe, hátradőlsz, és tudod, hogy bármit is rendelsz; isteni lesz! Igazi olasz kaja!

Vagy mégsem? Könnyen belefuthatsz egy gumis állagú carbonara-ba, savanyú paradicsomszószba vagy egy fáradt tiramisuba. Na meg egy számlába, amitől jobban kikerekedik majd a szemed, mint a Szent Péter-bazilika láttán. 

Ez az, amit turistacsapdának hívunk, és Olaszország, – bármennyire is az ízek hazája, tele van vele. 

De ne aggódj, nem te leszel a következő elejtett vad. Legalábbis, ha elolvasod a cikket biztos nem. Mutatjuk, hogyan kerüld el a tipikus turistacsapdákat, mit ne rendelj soha, és hogyan találd meg a valódi olasz konyhát, amitől tényleg elájulsz (a jó értelemben). 

Ha az étlap csillog-villog 

Róma belvárosában sétálva szinte minden második étterem ugyanazt kínálja: Spaghetti Bolognese, Pizza Margherita, Lasagna, Aperol Spritz. Ha három nyelven is szerepel a menü, tele van képekkel, és még zászlók is díszítik – akkor 99%, hogy egy turistacsapda közepén állsz. De ez miért probléma? Mert ezek az éttermek nem az olaszországi ízeket helyezik a fókuszba, hanem a gyors forgalmat. Ami azt jelenti, előfordul, hogy az ételek előre elkészítettek, fagyasztottak, vagy egyszerűen csak épp annyira „olaszok”, mint a hawaii pizza.

Így buktasd le a turistacsapdákat Olaszországban:

Képek az étlapon 

Olaszországban a jó helyeknél nincs fotó. Maximum egy szűk, visszafogott menü. 

Zászlók és nyelvek

Ha olasz, angol, német és francia egyszerre – az inkább catering lesz, mint konyhaművészet. 

Így esznek a helyiek 

A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz egy olaszországi étteremben, hogy az ismerősre hajtasz. Pont így ugrasz fejest a turistacsapdákba. Olyan ételeket kínálnak, amik hallásra olaszosak – de valójában nem azok, vagy nem úgy készülnek, ahogy azt az eredeti olasz recept írja. Hanem inkább úgy, mint az olcsóbb, szegényesebb alapanyagokból összetákolt amerikai utánzat. Ha pedig egy étlap túl „nemzetközi”, túl széles a választék – gyanakodj. Egy jó trattoria nem 35-féle tésztát kínál. Inkább összesen 5-6 szezonális fogást, és azt nagyon jól. 

Amit viszont bátran kérj ezek helyett: 

• Cacio e pepe – római klasszikus, három összetevőből (pecorino, tészta, bors) 
• Amatriciana vagy Gricia – igazi római szószok, amiket a helyiek esznek 
• Supplì – rántott rizsgolyó mozzarellával, utcai étel, de zseniális 
• Friss napi tészta – sok étteremben nincs is fix étlap, csak a napi ajánlat 

Nézz, szaglássz, figyelj!

A legjobb helyeket nem a neten értékelik öt csillagra; a helyiek látogatják. 

Ülj be olyan trattoriába, ahol nincs üres asztal délben, és nem fotózgatja senki a tányérját – de mindenki olaszul beszél. Na, ott tuti jó lesz a kaja!

Ha van menü del giorno (napi ajánlat), az mindig jó jel. Ilyenkor az aznapi, piacról hozott alapanyagokból főznek, és nem a fagyasztóból. 

Nemcsak drága, de unalmas is 

Lehet, hogy túléled azt a pizzát, amit itthon is megvehettél volna, – csak sokkal olcsóbban –  de nem lesz belőle emlék. Pedig ez Olaszország! Valljuk be, hogy Róma, Firenze, Velence... minden sarkon akad egy világhírű látnivaló, de még így is sokat nyom a latba a repülőgép foglalásakor, ha arra gondolunk, milyen gasztronómiai élményekben lesz részünk.  

Ha valamit megtanulhatsz az olaszoktól, az az, hogy az étel nem csak evés. Az egy ünnep. Egy élmény. Egy életérzés. Szóval pattanj meg a főtérről meg a Colosseum lábától is, és keress egy helyet, ami valódi, olasz és felejthetetlen.

Kíváncsi vagy az eredeti olasz carbonara spagetti receptjére?

Ezek is érdekelhetnek: