
Ismerjük, de valahogy mégsem. Közelinek tűnik, pedig messze van. Teliholdkor rá irányítjuk a figyelmünket, de a hónap többi részében jobban feledésbe merül. Mitől ennyire különleges a Hold számunkra? Talán a következő érdekességek miatt. A Hold napja alkalmából mutatunk néhány megdöbbentő tényt.
Az égitest mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld, vagyis az anyaobjektum felé. Ennek az a tudományos magyarázata, hogy a Hold kötött tengelyforgású, azaz a tengelyforgás időtartama megegyezik a Föld körüli keringési idejével – ezért látjuk belőle mindig ugyanazt, a hold másik oldala sosem látszik.
Felszínén nincs légkör, vagyis vékony az atmoszféra, ezért láthatók még mindig a holdra szállás során ott hagyott lábnyomok, melyekkel az asztronauták kísérleteztek. A híres felvételekről ismert nyomokon keresztül a holdpor, vagyis regolit viselkedését szerették volna dokumentálni.
A Hold folyamatosan távolodik a Földtől, évente nagyjából 3,8 centiméterrel. Ezt információt a ’69-es Apolló-küldetések során elhelyezett mérőműszereknek, pontosabban fényvisszaverő paneleknek köszönhetően tudjuk. A távolodás hosszú távon bolygónk forgására, a földi napok hosszának megváltozására, de még a napfogyatkozásokra is hatással lehet.
A felszínen tapasztalható hőmérséklet-ingadozás kifejezetten extrém: nappal 100 fok fölé, éjszaka pedig akár –150 fok alá is mehet. Légkör hiányában nem tud kiegyenlítődni a hőmérsékletet, ezért ennyire óriási a különbség. Mindez komoly kihívást jelent az űrhajósoknak, és az űreszközöknek is.
A Holdon van víz, bár nem folyékony módon: a NASA kutatásai szerint jég formájában található csak meg, méghozzá az árnyékos sarkvidéki kráterek mélyén, ahova nem képes elérni a napsütés. A kutatók szerint a vízjégnek is nevezett anyagból több millió tonnányi is található ezen a bolygón.
Az éjszakai fényt adó bolygónak hatása van a Föld árapály jelenségére: gravitációs vonzása miatt a tengervíz ritmikusan emelkedik, majd apad azokon a területeken, melyek a Hold felé mutatnak. Ez az égitest gravitációs vonzása miatt van így, a jelenség pedig fontos része a vízi ökoszisztémának.
Holdfénynek azt nevezzük, amikor a Holdról visszaverődő napfény megvilágítja éjszaka az eget. Ez a napfényhez képest kevésbé intenzív, jelentősége inkább természeti, biológiai, kulturális és szimbolikus. A holdfény ereje egyebek mellett a Hold fázisától, égi magasságától és az időjárási körülményektől függ.
A Holdat több kultúrában is isteni vagy misztikus lényként, női princípiumként tisztelték. Az ókori görögök Szelénét, a rómaiak Lunát nevezték meg istennőként. A bolygó ezen felül a termékenység, a természet ciklikusságának és változékonyságának jelképe is. Megfigyelése ősidők óta inspirálja az embereket, például a naptárak, az időszámítás és a művészetek tekintetében.
Szeretnél még több érdekességet megtudni a Holdról? Kattints ide is:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.