
A Csendes-óceán közepén, a világ egyik legtávolabbi pontján, különös kőarcok figyelnek némán a tájra. A Húsvét-sziget – vagy ahogy a helyiek nevezik, Rapa Nui – nem trópusi strandjairól híresült el, hanem ezekről a rejtélyes, több tonnás, hosszúkás fejű szobrokról, a moai-król, amelyek máig zavarba ejtik a tudósokat.

A szigetre az első lakók valószínűleg i.e. 400 és 800 között érkeztek Polinéziából. A holland felfedező, Jacob Roggeveen 1722 húsvétján fedezte fel újra a világ számára. Innen ered a sziget mai neve is. Ekkor a moai-k már évszázadok óta álltak, de a kultúra hanyatlóban volt. A szobrokat a Rapa Nui nép faragta a Rano Raraku nevű vulkán puha kőtömbjeiből, és valószínűleg 1200 és 1650 között zajlott az építésük.
A szobrászok komoly munkát végeztek: egy-egy szobor megformálása tucatnyi embert és heteket igényelt. A kráter környékén ma is több száz befejezetlen moai hever. Ez is arra utal, hogy a munkák gyakran megszakadtak, valószínűleg a társadalmi összeomlás idején.
A legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint a moai-k ősöket vagy törzsi vezetőket ábrázoltak. A Rapa Nui hitvilágban ezek az elődök isteni eredetűek voltak, haláluk után pedig továbbra is védelmezték a közösséget. Nem is véletlen, hogy szinte minden szobor a sziget belseje felé néz – a falvak irányába, mintha őrködnének az emberek felett.
Csak egy kivétel van: az Ahu Akivi nevű helyen hét moai néz az óceán felé. A legenda szerint ők a király hét felderítője, akiket a felkelő nap irányába küldtek, hogy új otthont találjanak a népnek. Ez a kivételes irányultság máig viták tárgya, de abban minden kutató egyetért, hogy a szobrok elhelyezése szoros kapcsolatban állt a hitvilággal és a közösségi élettel.
Sokan csak a kiemelkedő fejformákat látják, de a moai-k valójában teljes testeket ábrázolnak, csupán a legtöbb szobor derékig a földbe süllyedt. Van köztük férfi- és nőalak is, sőt olyan szobor is előkerült, amely egy várandós nő alakját formázza. A testalkatok különbözőek: akadnak szikárabb és testesebb moai-k is. A kutatók szerint a formák gazdasági korszakokat tükröznek: a soványabb szobrok a szűkösebb időkből, a pocakosabbak a bőség idejéből származhatnak.

Sok szobor tetején henger alakú vörös kőtömbök láthatók, amiket pukao-knak hívnak. Ezek nem a szobor részei, hanem külön kőből, valószínűleg vulkáni salakból készültek. Egyes kutatók szerint díszes fejfedőként, mások szerint kontyolt hajviseletként szolgáltak, mindenesetre rangot és erőt jelképeztek. Felhelyezésük külön művelet volt, valószínűleg rámpák és emelők segítségével illesztették a helyükre.
Ma a moai-k üres szemüregekkel néznek a világba, de ez nem mindig volt így. A szobrok szemeit fehér kagyló- és vörös korallbetétek alkották, amelyek a hiedelmek szerint életet leheltek a kőbe. A szemek behelyezése adta meg a szobornak a spirituális erőt. Csak egyetlen eredeti szem maradt fenn, ezt a szigeten működő Sebastián Englert Múzeumban őrzik. Ez az egyetlen lelet is segít elképzelni, milyen lehetett, amikor a szigetet több száz kőtekintet figyelte.
Nem csak az időjárás és az erózió veszélyezteti ezeket az ősi műalkotásokat. 2022 októberében tűz ütött ki a szigeten, amely több moai-t is súlyosan megrongált. Az eset rávilágított arra, hogy mennyire sérülékeny ez a különleges örökség, valamint hogy mennyire fontos lenne a megfelelő védelem.
Az alábbi videóból többet is megtudhatsz a témával kapcsolatban:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.