Zrínyi Miklós, a szigetvári hős – A hadvezér, aki egy sosem látott túlerővel szállt szembe

Szeptember 7-én, Zrinyi Miklós, a szigetvári hős halálának évfordulóján egy rendkívüli pályafutásra emlékeztünk, amely a horvát arisztokrácia másodvonalából a Habsburg Birodalom elitjéig ívelt. Zrínyi élete a XVI. századi Magyar Királyság történetének viharos évtizedeit sűríti magába: a mohácsi vész utáni szétszakadozottság, a törökök elleni szakadatlan küzdelem és a családi vagyon gyarapításának harcai mind meghatározó elemei voltak.

Zrinyi Miklós, a konok harcos és stratégiai gondolkodó

Az 1508 körül született Zrínyi a horvát Šubić nemzetségből származott, amely a XIV. században vette fel a Zrínyi nevet zrini vára után. A család felemelkedése egy szerencsés házasságnak köszönhető, amelynek révén Zrínyi birtokába került nagybátyja, a gyermektelen Korbáviai János hatalmas birtokegyüttese, megnyitva ezzel az utat a legmagasabb politikai körökbe.

Zrínyi Miklós már fiatalkorában kitűnt katonai rátermettségével. A Bécs védelmében tett állítólagos hősiességétől a Dunántúlon vívott magánháborúkig egy dolog jellemezte: a törökök elleni kérlelhetetlen gyűlölet és a Habsburg uralkodó, I. Ferdinánd iránti makacs hűség. Ez utóbbi különösen fontos volt, hiszen kortársai közül sokan gyakran váltottak pártot a két király, Ferdinánd és Szapolyai között. Zrínyi hűsége végül kifizetődött: 1539-ben végzett a Szapolyaihoz pártolt Hans Katzianer hadvezérrel, amiért cserébe Ferdinánd megerősítette családi birtokait.

Zrínyi kiemelkedő karrierjének egyik sarokköve volt az 1542-es kinevezése Horvátország és Szlavónia bánjává. Ez a tisztség a nádor után a legfontosabb volt a Magyar Királyságban, és rendkívüli terhet jelentett az oszmánok elleni szüntelen harcok közepette. Zrínyi felismerte, hogy a folyamatosan fogyó horvát területek helyett a Dunántúl felé kell terjeszkednie, ezért 1546-ban székhelyét is áthelyezte a biztonságosabb Csáktornyára. Ez a lépés egyben azt is jelezte, hogy a horvát grófból egyre inkább magyar arisztokrata és politikus válik.

A szigetvári hős tragédiája

Zrínyi pályafutása 1561-ben érte el csúcspontját, amikor elvállalta a szigetvári várkapitányi tisztséget. Bár ez szokatlan volt egy országos rangú politikustól, a döntés jól tükrözte Zrínyi stratégiai érzékét: Szigetvár védelme egyben saját muraközi és dél-dunántúli birtokainak védelmét is jelentette.

1566 nyarán a szultáni fősereg Szigetvár ellen vonult, hogy megnyissa az utat Bécs felé. Zrínyi körülbelül 2500 katonájával szállt szembe a mintegy 50 ezer fős török hadsereggel. Az ostrom augusztus 5-én kezdődött és a védők egy hónapig tartó hősies küzdelme után – a hatalmas túlerő, a száraz nyár és a felmentő sereg elmaradása miatt – a vár sorsa végleg megpecsételődött.

A végső, elkerülhetetlen vereség pillanatában Zrínyi nem adta meg magát. Inkább a hősi halált választotta. A vár feladása helyett szeptember 7-én a megmaradt, mintegy 600 katonájával kitört a belső várból, és az ellenség soraiban lelte halálát. Ezzel a tettével elkerülte, hogy fogságba essen és alkuk tárgyává váljon.

A szigetvári hősies ellenállás meghiúsította Szulejmán szultán bécsi hadjáratát, hiszen az ostrom hetei felemésztették a török sereg erejét és idejét, a szultán halála pedig megbénította a további előrenyomulást. Zrínyi áldozata megóvta Közép-Európát a további hódítástól.

A közös hős öröksége

Zrínyi Miklós tudatos politikus és hadvezér volt, aki a két világbirodalom szorításában is képes volt felépíteni egy hatékony védelmi rendszert. Pályafutása és hősiessége példa lett a törökök elleni harcban, és megmutatta, hogy a magyar nemesség a balkáni sorstársaival ellentétben képes volt túlélni és ellenállni. Zrínyi ma is közös hősünk, akire a magyarok, horvátok, sőt a csehek és osztrákok is joggal lehetnek büszkék.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: