Kossuth Lajos emigrációja: a magyar szabadság száműzött világsztárja

Kossuth Lajos neve ma már fogalom: a magyar szabadság jelképévé vált. De kevesen gondolnak arra, hogy életének utolsó negyvenöt évét hazájától távol, emigrációban töltötte, és e távolságban vált igazi nemzetközi hőssé. Valóságos világsztár politikusként Európa és Amerika itta a szavait, miközben Magyarországon a neve is tiltott volt. Élete az emigrációban nemcsak a politikai túlélésről szólt, hanem arról is, hogyan képes valaki száműzöttként is mindenütt nyomot hagyni, ahol megfordul.

Kossuth Lajos és a törökországi emigráció

1849-ben az emigráció első állomása Vidin volt (a bolgár város akkoriban az Oszmán Birodalomhoz tartozott), ahonnan Kossuth az első, erősen kritikus leveleket írta Görgeynek a világosi fegyverletétel miatt. Törökországban a szultán vendégszeretetét élvezte, a politikai realitások miatt azonban Kis-Ázsia belsejébe, Kütahyába internálták. Itt, távol Európa árgus szemeitől, Kossuth nemcsak biztonságban volt, hanem őszinte tiszteletnek is örvendett.

Érdekesség, hogy a száműzetés idején Walter Gould amerikai festő készített róla és kíséretéről számos portrét Kütahyában – ezek a képek több évtizedre eltűntek, mígnem 1952-ben Vasváry Ödön Philadelphiában újra felfedezte őket. A képek és az emigráció hivatalos naplója együtt örökítették meg a száműzött Kossuth hétköznapjait, amelyekről a történetírás sokáig hallgatott.

Diadalmenet Angliában

1851 szeptemberében Kossuth angol földre lépett, és egy hónap alatt valódi ünnepelt politikussá vált. Southamptontól Londonon át Birminghamig és Manchesterig mindenütt lelkesedéssel fogadták, nem csupán személyes megjelenése, hanem mesteri angol tudása, választékos kifejezésmódja miatt is. Olyan volt, mint egy élő reklám a magyar szabadság ügyének: beszédei után a klasszikus angol történetírók „valódi tüneményként” emlegették. Londonban a parlamenti és irodalmi körökben fontos kapcsolatokra tett szert, amelyeket később az olasz és francia emigráns mozgalmakkal való együttműködésben is kamatoztatott.

Amerika: a magyar ügy nagy színpada

Kossuth 1851 novemberében indult az Egyesült Államokba, ahol a politikusokat és az embereket egyaránt lenyűgözte. Millard Fillmore elnök fogadta, a szenátus és a kongresszus házai köszöntötték, majd hét és fél hónapos országos körútra indult.

Érdekesség, hogy Cincinnatiben felvették a helyi szabadkőműves páholyba, ami ritka kiváltságnak számított. Amerikában Kossuth nemcsak hatalmas tiszteletnek örvendett, hanem a hazai felkelés támogatására is jelentős anyagi eszközöket gyűjtött, amelynek érdekében Kossuth-dollárnak nevezett kölcsönjegyeket adott ki, és melyeket a leendő, független magyar kormány a későbbiekben visszaváltott volna. Philadelphiában magyar nyelvű emigrációs papírpénzeket is kiadott, melyeket aztán becsempészték Magyarországra, azonban az osztrák titkos rendőrség ezeknek rendre a nyomára bukkant.

Talán innen ered az a téves városi legenda, amely azzal vádolja Kossuthot, hogy nagyobb összegű pénzt csempészett ki Magyarországról Amerikába (ami valójában fordítva történt), illetve egy másik, jó húsz évvel korábban történt eset is bonyolíthatja az ügyet, amely során Kossuth egy kínos sikkasztási ügybe keveredett. 1831-ben ugyanis elfogadta a Zemplén vármegyei árvaszéki bizottmány egy jogi megbízatását, amely során a néhai Reviczky Tamás toronyi borpincéjének összeírását, felbecsülését és eladását vállalta. Mindez meg is történt, azonban Kossuth jó egy hónapig nem fizette ki az árváknak a jogos jussát, ehelyett a pénzt magánál tartotta, mígnem az év decemberében a közgyűlés fizetési felszólítására fizette csak ki az örökösöket.

Az olaszországi évek és a Magyar Légió

Kossuth 1861-től Itáliában élt, s figyelme az európai nagyhatalmakra irányult. Olyan méltóságokkal állt kapcsolatban, mint III. Napóleon és Garibaldi, emellett pedig megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, valamint a Magyar Légiót, amely a magyar függetlenség eszméjét próbálta összekapcsolni a korabeli felszabadító mozgalmakkal.

Bár a szabadságharcok végül elmaradtak, Kossuth tervei a szomszédos kis nemzetekkel való összefogást és a Dunai államkonföderáció ötletét is tartalmazták. Ez a politikai stratégiája utópisztikus elemei ellenére mutatja, milyen előrelátó és nemzetközi szinten gondolkodó politikus és vezető volt.

Torino: az utolsó évtizedek és az elfeledett barát

Élete utolsó éveit Torino mellett, Collegnóban töltötte, ahonnan az országos érdeklődés ellenére sem tért haza Magyarországra. Személyes orvosa, az olasz Dr. Arnoux Basso nemcsak kezelte Kossuthot, hanem baráti kapcsolatuk során közeli társává vált: együtt étkeztek, sétáltak, a legmagányosabb órákban is mellette volt. Kossuth mélyen hálás volt Bassonak, hogy éveken át gondoskodott róla, amit személyes tárgyainak (pipák, kalapok) odaajándékozásával is kimutatott.

Tragikus, de az orvos Kossuth halála után teljesen magára maradt: a magyar közvélemény hosszú időre elfeledte, pénzügyi támogatást nem kapott, mégis élete végéig ápolta Kossuth emlékét.

Kossuth Lajos 1894. március 20-án hunyt el. Halálát országszerte gyászolták: Budapestre szállított koporsóját félmillió ember kísérte a Kerepesi temetőbe, a Kossuth mauzóleumba. Az emigrációban szerzett tapasztalatai, a nemzetközi kapcsolatok és a világszerte ünnepelt szerep mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma is a magyar szabadság hőseként tiszteljük, aki hazájától távol, de állhatatosan képviselte nemzete ügyét.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: