Rejtélyes társaság köti össze Kossuth Lajost, Mozartot és Walt Disney-t

A szabadkőműves kifejezés eredetéről több elképzelés is létezik. A leginkább elfogadott és logikus elmélet szerint a kő­műves azokra a középkori mesteremberekre utal, akik ismerték a különleges épületek, katedrálisok építési titkait, és ezt a tu­dást csak egymás közt adták tovább. A szabad szó pedig arra utal, hogy nem voltak tagjai a hagyományos, szakmai céheknek, hanem teljesen kü­lönálló, saját társaságot alkottak. Ezt az elkülönülő, titokzatos és rejtélyes tudást birtokló formát akarták követni azok a 18. századi egyletek is, amelyek először Angliában és Franciaországban jöttek létre, és kezdték használni a szabadkőműves elnevezést.

Haladó eszmék

A szabadkőművesség egyes vélemények szerint az ókorig vezethető vissza, ám valójában a felvilágosodással született meg a 17. század végén, a 18. század elején.

Évszázadokon átívelő múltjuk ellenére még ma is homály és misztikum övezi azokat a különleges szervezeteket, amelyek titokban működtek, illetve egyesek szerint manapság is aktívan működnek. A hétköznapi embe­rek nem tudták, mi történik ezekben a testületekben, amelyeket páholyoknak vagy kluboknak is neveztek. A szabadkőműves-páholyok valójában értelmiségi szabadgondolkodók egyesületei voltak, és a tagok ezekben a szervezetekben közösen gondolkodtak egy, szerintük jobban működő állam eszményéről. Titokban kellett tenniük, hiszen kritizálták a hatalmon lévő rendszereket, az államvezetést, az uralkodót, sőt az egyházat is, ezért a tagokat üldöztetés vagy hátrány érte volna, ha kiderül a „másik életük”. A szabadkőművesség mindig haladó eszméket képviselt és hirdetett.

Egyházi üldözés 

A katolikus egyház a kezdetektől ellenségnek tekintette a szabadkőműves-páholyokat, mivel azok az egyház merev, hierarchikus szervezetét és a pápa világi befolyását is élesen bírálták. Az 1917-es oroszországi for­radalom után a bolsevikokkal való összeesküvéssel vádolták meg a páholyokat, a második világháború alatt pedig azzal, hogy lepaktáltak a zsidókkal. A zsidók kiirtását zászlójára tűző Adolf Hitler, valamint a náci párt főideológusa, Alfred Rosenberg üldöztette is a szabadkőműves-csoportok tagjait.

Híres képviselői

A szabadkőművesség szabad gondolkodást, kreativitást, a hivatalos gyakorlattól való eltérést hirdetett, kritikát fogalmazott meg, és gyorsan elterjedt az egész világon. Főként értelmiségiek, tudósok, írók, művészek, zeneszerzők, színészek, mérnökök és politikusok csatlakoztak a mozgalomhoz.

Híres szabadkőműves volt Balzac, Dumas, Goe­the, Haydn, Mozart, Zola, Puskin, Verdi, Sten­dhal, Edison, Mark Twain, Mengyelejev, Walt Disney, Kipling, Lev Tolsztoj.

Uralkodók is szimpatizáltak a szabadkőművesekkel, olyannyira, hogy a dadogásáról el­híresült VI. György brit király,  II. Erzsébet édesapja, akinek életét a 2010-ben bemutatott A király beszéde című film dolgozta fel, maga is tagja volt a szervezetnek.

Negatív felhang

A mozgalom elutasítottságát, negatív megítélését a közelmúltban is fokozta egy, az egész világot megrázó eset: a 2011-es norvégiai tömegmészárlás, amikor a norvég Anders Behring Breivik 77 embert gyilkolt meg. Mivel Breivik a Szent Olaf Páholy tagja volt, ekkor ismét megerősödtek azok a nézetek, hogy a szabadkőművesség ördögtől va­ló csoportosulás. A tömeggyilkost egyébként azonnal kizárták a páholyból.

Magyar tagok

A magyarországi szabadkőműves-páholyok megalakulása elsősorban Mária Terézia testőrírói­hoz – Bessenyei György vezetésével – kötődik, később csatlakozott hozzájuk Kazinczy Fe­renc, Kármán József és Széché­nyi Ferenc is. A francia forra­dalom hatására kibontakozó Martinovics-féle összeesküvés után I. Ferenc betiltotta a szabadkőművességet: 1848-ig csak illegalitásban mű­ködhettek a páholyok.

Egy fellelt dokumentum szerint Kossuth Lajos az Egyesült Államokban 1852-ben kifejezetten azért lépett be az amerikai szabadkőművesek közé, hogy könnyebben szerezhessen pénzt a szabadságharc folytatására.