
Szeptember 24-én, egyes források szerint a hónap utolsó vasárnapjának jeles napján a világ számos pontján előkerülnek a fehér kendők. Ezek a gyengéd, de határozott szimbólumok egyszerre emlékeztetnek a múlt sebeit hordozó veszteségekre, és hirdetik a béke iránti változatlan vágyat. Bár a fehér kendő napja ma már minden kontinensen ismert, gyökerei egy történelmileg is küzdelmekkel teli kis országba, Georgiába nyúlnak vissza.
1993 szeptemberében, a georgiai polgárháború legsötétebb hónapjaiban, egy bátor filmrendezőnő, Keti Dolidze, felhívással fordult a nők ezreihez:
Vonuljatok utcára fehér kendőben, jelezzétek vele a harcok beszüntetését!”
A kezdeményezés egyszerű, mégis rendkívül látványos volt: a fehér textil nemcsak a fegyverszünet szimbóluma lett, hanem a háborúellenesség és a megbékélés üzenetének hordozója is. Az asszonyok odadobták kendőiket a harcoló férfiak közé, jelezve, hogy elég volt a vérontásból, ideje a békének. A tiltakozás gyorsan átlépte az országhatárokat is, és 1994-ben már Magyarországon is lobogtatták a fehér kendőt az utcákon.
Hazánkban a fehér kendő napja nemcsak a georgiai mozgalomra emlékeztet, hanem a második világháború utáni tragikus eseményekre is, amikor több ezer magyar állampolgárt internáltak, telepítettek ki vagy hurcoltak el politikai és etnikai okok miatt. Családok szakadtak szét, generációk éltek át fájdalmas veszteségeket.
A fehér kendő szimbóluma így kettős jelentést hordoz Magyarországon: a háborúellenesség és a megbékélés szimbólumát, valamint az elhurcoltak, kitelepítettek, internáltak emlékét egyaránt.
Egy apró textildarab – legyen az kendő vagy szalag – összeköti a múltat a jelennel, és arra emlékeztet, hogy a békéért folytatott küzdelem minden korban közös feladat.
Minthogy a világban továbbra is konfliktusok dúlnak – legyen szó Ukrajnáról, vagy éppen a Közel-Keletről –, a fehér kendő napja manapság még aktuálisabbá válik.
Nem pusztán történelmi emléknap, hanem felhívás: a békéért sosem lehet eléggé küzdeni. A háborúk okozta sebek lassan gyógyulnak, de minden apró gesztus, minden fehér színű textil az utcákon erős üzenet: a világ polgárai nem feledkeznek meg az emberi élet értékéről. Emlékeztet minket arra, hogy a fegyverek csöndje és a tárgyalások szavai gyakran többet érnek, mint a legmerészebb összecsapások.
A fehér kendő napja nemcsak múltidézés, hanem aktív részvétel is. Bárki csatlakozhat: egy fehér kendő a hajban, a vállon vagy az utcán lobogtatva kifejezheti szolidaritását a békéért.
Mára a fehér kendő az ősi grúz szokásból világméretű jelképpé vált: már nem csupán nők, hanem férfiak is használják, így a hagyomány és az üzenet mindannyiunkhoz szól. Ez a nap minden évben lehetőséget ad arra, hogy megálljunk, visszatekintsünk a múlt tragédiáira, és tekintetünket a béke felé emeljük.
Ahogy a fehér kendő egyszerűsége elbűvölte a világot, úgy a béke iránti vágyunk sem megy ki a divatból. Az emléknap üzenete egyetemes: a háborúk sosem lehetnek megoldásai a konfliktusoknak, a békéért folytatott erőfeszítés pedig közös felelősségünk. Szeptember utolsó vasárnapján, amikor a fehér kendők újra felbukkannak az utcákon, ne csak emlékezzünk, hanem cselekedjünk is – a békéért, amely minden nemzedék számára érték és remény.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.