A fehér galamb ősi vallási gyökerekből táplálkozva, történelmi eseményeken, kulturális hagyományokon és művészi ábrázolásokon keresztül vált világszinten a béke egyik legismertebb és legtisztábban értelmezhető szimbólumává. A galamb képe modern háborúk utáni megbékélési törekvések és politikai üzenetek hordozójaként volt jelentős, mára pedig főként békemozgalmak emblémáin, plakátokon, és a médiában van jelen – írja a Fanny magazin.
A kereszténység elterjedésével a fehér galamb is meghatározó jelképpé vált, ami annak is köszönhető, hogy szerepel a bibliai elbeszélésekben. Noé történetében például a következő módon: az özönvíz után – amikor újra láthatóvá váltak a hegycsúcsok – Noé először egy hollót, majd egy galambot engedett szabadon, ám utóbbi visszatért a bárkára, nem talált szárazföldet. Hét nappal később ismét útnak indított egyet, ezúttal egy olajággal a csőrében tért vissza, ami azt jelezte, hogy leapadt a víz, az özönvíz véget ért. Aztán az újabb hét nap elteltével elengedett madár már nem tért vissza, ez azt üzente: elvonult a baj, a Földre újra béke költözhet. A galamb olajággal képe így lett a béke és remény vizuális kifejezője. A keresztény szimbolikában emellett az állat a Szentlélek megjelenési formája. Az Újszövetség szerint, amikor Jézust megkeresztelte Keresztelő János, Isten lelke galamb formájában szállt le rá – innen ered a galamb és a Szentlélek közötti kapcsolat.
Az olajágat tartó fehér galamb a béke és a remény szimbólumaként jelent meg egyes amerikai papírpénzeken, illetve fizetőeszközökön, például az 1775-1783 között zajló függetlenségi háború alatt kiadott valutákon. Ezeket a gyarmatok bocsátották ki a brit uralom elleni küzdelem finanszírozására. Benjamin Franklin több bankjegyterv kidolgozásában is részt vett, az általa javasolt motívumok között gyakran szerepeltek szimbolikus állatok és allegorikus képek. A fehér galamb a béke, de az isteni vezetés ikonjaként is előkerült.
A madár modern kori békeszimbólummá válásában kulcsszerepe volt Pablo Picassonak, és híres alkotásának, a Békegalamb (La Colombe) című litográfiának, melyet az 1949 áprilisában, Párizsban tartott békekongresszusra készített, és amely egy egyszerű stilizált galambot ábrázolt. Az eredeti mű realisztikusabb volt, ám a művész később leegyszerűsítette a békegalamb formáját, hogy puritánabb, ezáltal sokszorosíthatóbb legyen. A terv jónak bizonyult, ugyanis a Békegalamb számtalan plakáton, könyvborítón és demonstráción jelent meg világszerte, és azóta is nemzetközileg ismert háborúellenes, valamint megbékélést jelképező motívum. Külön érdekesség, hogy a művész lánya, Paloma, aki ugyanebben az évben született, a madárról kapta a nevét, hiszen a paloma spanyolul galambot jelent.
Az olajág – különösen a galamb csőrében – szintén ősidők óta a béke és a megbékélés általános jele, jellemzően a görög kultúrából és keresztény hagyományokból ered. A mitológiai női alak, Létó hosszú menekülés után egy olajfa tövében pihent meg és lelt békére, Noé történetében pedig az olajág a remény és az újrakezdés jele: az özönvíz elmúlt, Isten megbékélt az emberiséggel, az élet újjászülethet a Földön. A későbbi korokban a növény mélyebb jelentést is kapott: olajágat nyújtani valakinek a békülékenység jele. Mára számos állami és nemzetközi logón is szerepel, az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szervezete) zászlaján például olajág övezi a világot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.