
Vannak városok, amelyek múltja hátborzongatóbb, mint amit el tudunk képzelni. Történeteiket ma is őrzik a leomlott vakolatok, a berozsdásodott, nyikorgó hinták és a poros könyvek. De ezek nem sci-fi díszletek; olyan helyek, amik hátborzongató tragédiák után némultak el. Most 5 ilyen szellemvárost mutatunk be – kezdve a legismertebbel: Csernobillal.
Április 26-án hajnalban robbant fel a csernobili atomerőmű 4-es reaktora. A reaktor teteje – egy 1200 tonnás acélfedél – a levegőbe repült, és radioaktív porral borított el mindent.
A közeli Pripjaty városában senki sem tudott az atomkatasztrófáról. A gyerekek aznap is iskolába mentek. Egyes túlélők szerint reggelre már fémes ízt éreztek a szájukban, mások az iskolaudvaron lettek rosszul, anélkül, hogy tudták volna, mi történik velük.
A késlekedő evakuálás miatt több ezer ember kapott sugárfertőzést. A likvidátorok, akik az elzáráson dolgoztak, ólomkötényben sétáltak saját halálukba. Sokan közülük később leukémiában hunytak el.
A pennsylvaniai bányaváros egyetlen rossz döntés miatt változott a földi pokollá. 1962-ben egy szemétégetés során lángra kapott egy föld alatti szénmező, amit azóta sem tudnak eloltani.
A föld alatti tűz a mai napig ég. A város útjai felrepedeztek, füst száll fel a földből, és mérgező gázok gomolyognak a felszínen.
Az egyik legismertebb baleset 1981-ben történt: egy 12 éves fiú alatt megnyílt a föld. A hátsó udvaron egy 45 méter mély hasadékba csúszott volna, ha testvére gyors reakciója nem menti meg.
A város mára gyakorlatilag kihalt. A házakat lebontották, az irányítószámot megszüntették, csak néhány lakó és egy darab készenlétben álló tűzoltó autó járja a gőzölgő utcákat.
A „Csatahajó-szigetként” is ismert Hashima Japán egyik legnyomasztóbb helye. A szigetet a 20. század elején kezdték el bányászati központtá fejleszteni. Hamarosan több mint 5000 ember zsúfolódott össze egy néhány focipályányi területen, egymás hegyén hátán.
A gyerekek a házak tetején játszottak, a felnőttek napi 12 órát dolgoztak a mélyben. A II. világháború alatt kényszermunkásokat is szállítottak ide Koreából és Kínából. Rengetegen vesztették életüket a szörnyű munkakörülmények miatt.
1974-ben a bányát bezárták, és mindenkit kitelepítettek. Az ablakok mögött most csak sötétség van. Lakások, iskolák, kórtermek, ahová több mint 50 éve nem lépett ember.
Varosha valaha Ciprus üdülőparadicsoma volt: szállodák, butikok, nyüzsgő éjszakai élet jellemezte, de 1974 nyarán a török hadsereg elfoglalta a várost.
A lakosokat órák alatt evakuálták. Senki sem térhetett vissza. A boltok polcain napszemüvegek, a garázsokban luxusautók maradtak. A városba egészen 2020-ig tilos volt a belépés, és bár részlegesen megnyitották, Varosha még mindig úgy néz ki, mint egy dermedt képkocka a múltból.
A hidegháború alatt épült Kadikcsan városa a kelet-szibériai tundrán fekszik. A szénbányászatra létrehozott településen zord volt az élet: -50 fokos tél, kényszermunkások, izoláció. Az 1996-os év pedig, elhozta a város halálos ítéletét egy bányarobbanással.
A lángokat nem tudták eloltani. A robbanás több halálos áldozatot is követelt. Az emberek elhagyták a várost, a házakat pedig részben lerombolták, részben sorsukra hagyták. Mindent ott hagytak a teljes némaságban.
Csernobil az atomkatasztrófa előtt és után:
Ezek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.