A Seuso-kincs titka, ahogy még nem hallottad: Magyarország ezüstkincse, amelynek története egy igazi krimi

Képzeljünk el egy több mint 1600 éves ezüstkészletet, amely egyszerre mesél a Római Birodalom kései időszakáról és egy sötét, bűnökkel és titkokkal átszőtt modern kori történetről. Ez a Seuso-kincs, Magyarország legnagyobb késő római kori ezüstgyűjteménye, amelynek sorsa izgalmas krimisorozatba illő fordulatokkal van tele.

Seuso-kincs titka: az elfeledett kincs, amely a föld mélyén várt a felfedezésre

A Seuso-kincs egy díszes, IV. századi ezüst lakomakészlet, amelyben kancsók, tálak, kézmosó készlet és illatszeres dobozok találhatók. Összsúlya több mint 65 kilogramm, és az ezüst, amelyből készült, rendkívül tiszta, ami már önmagában is ritkaság.

Nevét egy hatalmas, 70 centis ezüsttálról kapta, amelynek közepén a „Seuso” felirat olvasható – vélhetően tulajdonosáról, egy tehetős, germán származású katonatisztről vagy magas rangú római tisztviselőről van szó. A kincs feltehetőleg Pannonia Valeria provinciából, a mai Dunántúl térségéből származik, és az időszámításunk szerinti 350 és 450 közötti időszakból maradt ránk.

Az ezüsttárgyakat egy óriási rézüstbe rejtve áshatták el, talán egy háborús konfliktus elől menekülve – a korabeli viszonyokat ismerve nem csoda, hogy egy ilyen értékes készletet inkább elástak, semmint hogy a harcok közepette elveszítsék.

A kincs felfedezése: egy titokzatos haláleset árnyékában

A Seuso-kincs modern kori története szinte krimibe illő. A kincset – amiről akkor még nem tudták, hogy micsoda és milyen érték – feltehetőleg 1976-ban találta meg Sümegh József, egy Polgárdiból származó kiskatona és a kőszárhegyi kőbánya kisegítő munkása, akit a környékbeliek amatőr régészként ismertek. A felfedezés körülményei azonban rejtélyesek: 1980-ban ugyanis Sümeghet egy helyi pincében felakasztva találták. Halála körülményei máig tisztázatlanok, egyesek szerint öngyilkosság volt, mások bűntényre gyanakodnak. Ez a tragikus esemény még inkább titokzatos ködbe burkolta a kincs sorsát.

A kincs darabjai ezután eltűntek, majd Bécs és London után 1990-ben New Yorkban bukkantak fel újra a műkincspiacon, ahol immár a Sotheby's aukciós házban mutatták be őket. Az árverés azonban meghiúsult, mert a kincs eredetét igazoló papírok hamisnak bizonyultak.

Műkincs-kereskedelem, hamis papírok és nemzetközi jogi csatározások

A Seuso-kincs története nemcsak régészeti és történelmi érdekesség, nemcsak szimpla krimibe illő történet, hanem egy vérbeli műkincskrimi is. A hamis eredetpapírok miatt a kincset nem lehetett sem eladni, sem kiállítani. Az ügyvédek, műkincskereskedők, aukciós házak és a Scotland Yard is foglalkozott a lelettel, miközben több ország is igényt tartott rá. Magyarország, Libanon és a volt Jugoszlávia (ma Horvátország) is vitatta a kincs eredetét és tulajdonjogát, mindegyikük a saját területükhöz kötötte a leletet.

A Sotheby's New York-i árverésén a magyar állam hivatalosan is bejelentette igényét a kincsre, de a pereskedés hosszú éveken át húzódott. Végül 2014-ben és 2017-ben a magyar állam összesen több mint 12 milliárd forintot fizetett ki a kincs őrzési jogáért, így a teljes ismert gyűjtemény Magyarországra került.

Seuso, a titokzatos tulajdonos és a kincs jelentősége

Seuso neve, illetve a „Pelso”, vagyis a Balaton ókori neve a kincs egyik darabján, egy nagy ezüsttál közepén olvasható, amely arra utal, hogy a tárgyak tulajdonosa egy befolyásos, gazdag személy lehetett, aki a Balaton környékén élt.

A kincs nemcsak művészeti értékében kiemelkedő, hanem történelmi szempontból is, hiszen a késő római császárkor egyik legfontosabb emlékegyütteséről van szó, amely Pannonia tartomány gazdagságát és kultúráját tükrözi.

A kincs darabjai között vannak olyanok, amelyek a mindennapi élet luxusát mutatják be: kézmosókészlet, illatszeres doboz, díszes kancsók és tálak, amelyek egy gazdag római lakoma kellékei lehettek. Ezeknek a finoman megmunkált, díszes ezüstöknek a művészi kivitelezése nemcsak a gazdagságot, hanem a környékbeli ezüstművesség magas színvonalát is bizonyítják.

A Seuso-kincs ma: hazatérés és megőrzés

A Seuso-kincs végül Magyarországra került, ahol ma a Nemzeti Múzeumban láthatók. A kincs hazahozatala nemcsak diplomáciai és kulturális siker, hanem egyben a magyar régészettudomány és művészettörténet egyik legnagyobb eredménye is. A kincs darabjai ma már nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönség számára is elérhetők, és történetük izgalmasabb, mint bármelyik krimi.

Ez a több mint 1600 éves ezüstkincs nemcsak művészeti remekmű, hanem egy izgalmas történet főszereplője is, amelyben bőségesen akad titok, tragédia, jogi csata és végül hazatérés. 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: