Elájulni a világ leghíresebb művészeti alkotásaitól? Ez a Firenze-szindróma, ami nem hisztéria

betegség
PUBLIKÁLÁS: 2025. július 13. 15:45 / FRISSÍTÉS: 2025. július 13. 15:55
A művészetkedvelők és a művészetekre fogékony emberek pontosan tudják, milyen érzés megpillantani egy régóta áhított alkotást: ilyenkor az ember szívverése felgyorsul, boldogság ül ki az arcára. Ám vannak, akik annyira nem tudnak mit kezdeni az élménnyel, hogy egyenesen rosszul lesznek, ez a Firenze-szindróma.

A Firenze-, más néven Stendhal-szindróma intenzív esztétikai élmények, például műalkotások vagy műemlékek megtekintése során, illetve hatására alakul ki, és olyan fizikai tünetekkel jár együtt, mint a szédülés, gyengeség, szapora szívverés, ájulás közeli állapot vagy tényleges ájulás. Közismertebb nevét a népszerű olasz városról kapta, hiszen számtalan ide látogató turista számolt be az évtizedek során különféle testi tünetekről, melyeket a reneszánsz műalkotások idéztek elő. Könnyen gondolhatnánk, hogy a jelenség valamiképpen a modern élet következménye, ám a szindróma gyökerei egészen régre nyúlnak vissza. A Fanny magazin cikkében szakértőket is megkérdezett a jelenségről.

Firenze város neve után elnevezett Firenze-szindróma
A Firenze-szindróma nem véletlenül lett elnevezve a műkincsekkel teli Firenze városáról 
Fotó: Viktor Ivandikov / shutterstock

Firenze-szindróma
 

A francia író dokumentálta először

A Stendhal-szindróma, vagyis az eredeti elnevezés nem véletlen: Marie-Henri Beyle, vagy ahogy a legtöbben ismerjük, Stendhal élményei ihlették, aki az 1817-ben megjelent Róma, Nápoly és Firenze című útikönyvében értekezett arról, hogy utóbbi városban, a Santa Croce templomban, Volterrano egyik szobrának láttán elájult, majd amikor elhagyta a múzeumot, még mindig heves szívdobogást tapasztalt, és gyengének érezte magát.

Több mint száz évvel később, Graziella Magherini, a firenzei Santa Maria Nuova kórház pszichiátriai osztályának vezetője összesen 106 ilyen, és ehhez hasonló esetet foglalt össze 1979-ben napvilágot látott La Sindrome di Stendhal című könyvében. Az olasz pszichiáter ugyanis többször is kezelt olyan személyeket, akik szinte sokkos állapotba kerültek a világszerte ismert műalkotások láttán. A fogalom elterjedését neki köszönhetjük, azt viszont fontos kihangsúlyozni, hogy bár egy szakember írta le a jelenséget, amit azóta számtalan pszichológus és ideggyógyász is dokumentált, a Firenze-szindróma nem egy mentális betegség, inkább egyfajta reakció. Mindezt az is megerősíti, hogy a pszichoszomatikus állapot nem szerepel a pszichiátriai diagnózisok hivatalos kézikönyvében.

Agyi CT és MR, Firenze-szindróma
A Firenze-szindróma egy neurológiai rendellenesség 
Fotó: Elif Bayraktar / AFP

Túlöltődés az agynak

A Firenze-szindróma főként azokat érintheti, akik nagymértékben rajonganak a művészetek iránt, ebből kifolyólag már a látogatás előtt felfokozott hangulatba kerülnek, és izgatott várakozással érkeznek nyaralásuk helyszínére. A messzi országokból utazóknál a kialvatlanság és a jetlag is közrejátszhat abban, hogy a szervezet nem várt tüneteket produkál.

– Az agyunkban található limbikus rendszer az érzelmek feldolgozása mellett az emlékek tárolásáért, a stressz szabályozásáért, a motivációért és túlélésért is felelős. 

Ha viszont ez a terület a külső ingerek és az intenzív élmények hatására túlzottan aktiválódik, miközben a jutalmazásban szerepet játszó dopamintermelés is megugrik, az agy nem lesz képes megfelelően irányítani az érzelmi válaszokat.

 Ennek következményeképpen jelenhetnek meg a pszichoszomatikus panaszok – részletezi Dr. Dombovári Magdolna neurológus szakorvos, szomnológus, alvásszakértő. – Érdemes szót ejteni a prefrontális kéregről, vagyis a homloklebeny elülső részéről is, amely a logikus gondolkodás legfőbb agyterülete. Normál esetben ez a terület hozzájárul az érzelmek kontrollálásához, méghozzá azáltal, hogy bizonyos szinten legátolja őket, egy várva várt múzeumi élmény során azonban könnyen túlaktiválódhat, az irányítás pedig a tudatos gondolkodással szemben az érzelmi agy vezérlése alá kerülhet.

A szakértő azt is hozzátette, szenzoros túlterhelés akkor jöhet létre, amikor az idegrendszerbe érkező túl sok vizuális inger mellé egy esetlegesen kialvatlanság is társul, ebből kifolyólag pedig a homloklebeny nem képes megfejelően működni.

A keresztény témájú festmény szépsége Firenze-szindrómához vezethet
Némely ember agyát egyszerűen túltöltik a műalkotások 
Fotó: Photo12 via AFP / AFP

A művészet hatása az agyra

A különféle művészeti ágak az idők kezdete óta nagy hatással vannak az emberekre, nem véletlen, hogy leggyakrabban a festészet és a szobrászat váltja ki a művészetkedvelők körében a Firenze-szindrómát. A képi ingerek ugyanis erőteljesen képesek hatni az emberi agyra, amely alapvetően is kifejezetten vizuális beállítottságú. Ezért is történet meg, hogy egy kiállítás alatt, amikor egymás után érik a látogatót az intenzív ingerek és élmények, az arra fogékonyak akár szépségsokkot is kaphatnak.

– Ezek valójában extatikus ingerképződések, aminek lényeges feltétele az egyéni fogékonyság – teszi hozzá a neurológus szakorvos. – A művészet sokszor vizuálisan hat: amikor látunk valamit, az a szemünkön, majd a látópályán keresztül bejut a nyakszirtlebenybe, ahol az agy látóközpontja található. Itt dolgozódnak fel az észleléseink, és itt történik meg a tudatosulás is. Érdemes tudni azt is, hogy a látóközpont kapcsolatban áll a korábban említett limbikus rendszerrel, amely az érzelmeink feldolgozásában játszik szerepet. Ez a kapcsolat teszi lehetővé, hogy a művészet személyes élménnyé váljon, vagyis mindenki egy kicsit másképpen élje meg a látottakat. Egyesek mély és felkavaró érzéseket, mások örömet és boldogságot, míg szintén mások a Firenze-szindróma fizikai tüneteit tapasztalhatják meg.

Múzeumi fáradtság-szindróma

Érdekes lehet megemlíteni a téma kapcsán azt a jelenséget is, amikor egy múzeumi látogatás során fizikailag vagy mentálisan kimerülünk. Ez a fáradtság jellemzően a túl sok információ, a színek és formák sokasága, az akár több órás séta, a zsúfoltság, a túlságosan változatos vagy éppen ellenkezőleg, a nagyon egyhangú tárgyak és alkotások szemrevételezése nyomán alakul ki. A múzeumi fáradtság-szindrómát átélők figyelme ilyenkor lankad, kevésbé tudják befogadni az újabb és újabb kiállítási elemeket, ezzel párhuzamosan egyre inkább csökken az érdeklődésük. Jellemző panasz lehet a fej-, szem-, derék-, hát- és nyakfájás, az állóképesség csökkenése, a koncentrációs nehézség, a türelmetlenség és az ingerültség is.

Nem véletlenül nevezték el ezt a betegséget Firenze városáról, nézd meg mennyire gyönyörű:


 

 

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.