Így küzd meg a betegséggel a nő.
Justine Martin neve most már több mint 20 üzleti díjjal forrt össze – de alig több mint egy évtizeddel ezelőtt még azzal kellett szembenéznie, hogy lehet, soha többé nem fog tudni járni.
A most 54 éves chicagói nő 2011-ben kapta meg a sokkoló diagnózist: szklerózis multiplex (MS). Először csak apró jeleket tapasztalt – égő, zsibbadó lábakat, homályos látást, memóriazavarokat. Aztán jött a pillanat, amikor már a legegyszerűbb dolgok sem mentek:
Nem tudtam elszámolni tízig. Nem értettem az órát. Nem tudtam használni a pénzt.
Édesanyja ugyanebben a betegségben halt meg, amikor Justine még csak 26 volt – ám őt és testvérét akkor megnyugtatták: ez nem örökölhető. Ezért is volt sokkoló a neurológus szavai: „Önnek is MS-e van.” Justine szerint olyan érzés volt, mintha kiszívták volna a levegőt a helyiségből. Még azt sem tudja felidézni, mi hangzott el ezután. A diagnózis után főnöke annyit mondott neki:
Menjen haza, vegye fel a nagy lányos bugyiját, és pár óra múlva jöjjön vissza dolgozni.
Az MS mellett hamarosan újabb és újabb betegségeket fedeztek fel nála: pitvarfibrilláció, melanoma, leukémia, lipoödéma, mastocytosis, long COVID – és még számos más krónikus kórkép. 2017 volt a mélypont: egyik reggel már felállni sem tudott. A fájdalom olyan volt, mintha üvegszilánkon sétálna elektromos árammal a lábában. Az orvosok közölték: lehet, hogy soha többé nem fog járni.
A The Mirror cikkéből az is kiderült, hogy Justine nem adta fel. Kórházban tanult meg újra járni, majd nappalijába költöztette vállalkozását – pizsamában, fájdalomcsillapítóval, elektromos takaróval dolgozott 14 órákat. E-mailt válaszolt szundik között, telefonált fekve, időzítőkkel tartotta a fókuszt.
Most nemcsak túlélő vagyok, hanem virágzom. Erősebb vagyok, mint valaha – nemcsak testileg, hanem lelkileg is. A fájdalom célja lett. A szívfájdalomból erőt kovácsoltam. Most már hangosabban nevetek, és egyenesebben járok – még azokon a napokon is, amikor minden fáj.
