Barlangrajzok őrzik az idegenek jelenlétét

Óriási tévedés azt hinni, hogy a repülő csészealj a XX. század fantáziaterméke. Ilyet, nem is egyet, más korokban is láttak, sőt az elnevezés is a XIX. századból való. Az ufó-jelenség pedig ennél is jóval ősibb, népmesék, sziklarajzok őrzik az emlékét – elsősorban afrikai kultúrákban.

A híres „jövőlátó” regényíró, Jules Verne sem az ujjából szopta a Nautilus tenger-­alatt­járóról szóló többkötetnyi kalandot. Megírása előtt a sajtó többször is beszámolt arról, hogy a tengerészek nemegyszer láttak rejtélyes le- és felmerülő, fémes csillogású tárgyat, sőt olykor össze is ütköztek velük. Egy XVIII. századi angol krónika – a Furcsa jelek az égből – szinte kizárólag olyan eseményt mesél el, amelyet manapság ufójelenségnek neveznénk.

A világ népmeséi és az ősi sziklarajzok hemzsegnek az égi tanítókról, szkafanderes ismeretlenekről, repülő tárgyakról szóló történetekről. A legtöbb ilyen az afrikai népek legendavilágának része. Ezeket a szájhagyományban terjedő emlékeket már sokan áttanulmányozták, arra azonban nem született válasz, hogy az egymástól elszigetelten élő ősi, gyakran pásztorkodó vagy gyűjtögető népek miért hallucinálták ugyanazt, illetve miért álmodtak mind ugyanarról?

9000 éves szkafander Namíbiában

Namíbia területén található a világ egyik legrégebbi, 26 000 éves sziklafestménye, amelynek korát radiokarbonos vizsgálatokkal igazolták. Egy három lábát éppen leengedő ufót ábrázol, melyet az emberek meglepetésükben dárdával dobálnak. A szaharai Tassiliban talált, 8–9000 évre becsült sziklarajzokat pedig úgy értelmezik, hogy a kultikus maszkot viselő ősember, különleges rituális tárgy, illetve az ősember hiedelemvilágának szárnyas lényei.

Rájuk is fér némi magyarázat, mert a kultikus maszkok színtisztán antennás szkafanderek sisakjának tűnnek, a rituális tárgyak meg annyira tipikusan repülő csészealjnak látszanak, hogy talán nem is kellett volna fáradni a kőkori művészeknek a sok csillag odafestésével. Afrikát imádták az idegenek A tellemek valaha Nyugat-Afrikában, Maliban éltek. A helyiek szerint falvaikat azért építették megközelíthetetlen sziklákra és függőleges szikla-­fa­lakra, mert tudtak repülni! Úgy tűnik, hogy Afrika északi féltekére eső részét előszeretettel látogatták az idegenek. A legelképesztőbb történetekkel az ősi dogonok, bambarák, valamint a velük szomszédos Nigériában letelepedett joruba törzsek büszkélkedhetnek. A dogonok birtokba vették a tellemek elhagyott, elérhető sziklalakásait is, de ők apró, embert formázó falvakban élnek. Az írás és olvasás kimaradt az életükből, évszázadok óta szájhagyomány útján örökítették leszármazottjaikra egyedülálló, megdöbbentő történeteiket.

Több lakható bolygó is létezik?

A dogonok történetei a tér, az idő és az anyag keletkezéséről, az univerzum születéséről meg galaxisokról, csillagrendszerekről és bolygókról szólnak. Tökéletesen pontos információik vannak arról, hogy naprendszerünk egy spirális galaxis egyik karjában helyezkedik el, és hogy a Jupiternek holdjai, a Szaturnusznak meg gyűrűi vannak, a bolygók pedig ellipszispályán keringenek a Nap körül. Hitük szerint az Isten, Amma nem egy személy, hanem a mindenség legerősebb rendszerező ereje, aki kezdetben  egy gömb belsejében, sűrű energiaként létezett, amelyen kívül akkor még nem volt sem anyag, sem tér, sem idő. A dogonok szerint a világegyetemben számtalan spirális, saját tengelye körül forgó galaxis van, amelyekben a miénkhez hasonló naprendszerek és lakható bolygók találhatóak, rajtuk számtalan értelmes faj létezik. Állításuk szerint az egyik ilyen rendszerből, a Po Tolóról – amelyet mi Szíriusz A-ként ismerünk – két hullámban érkeztek hozzájuk idegenek.

Az első, Ogo csak afféle csillagközi hajótörött volt. Őt követték a kissé ijesztő külsejű, kétéltű Nommók, a „mindenség tanítói” azzal a kifejezett küldetéssel, hogy a Földön elterjesszék a civilizációt. Mi több, a dogonoknak illusztrációik is vannak hajmeresztő meséikhez. A fennsík sziklái között található barlang őrzi őket ősi sziklarajzok formájában, amelyek korát egy évezredesre becsülik. Ám a dogonoknak nem voltak távcsöveik, szuper berendezéseik, de akkor hogyan találták ki a rajzokon megörökítetteket?

Egyiptomban is voltak repülő kütyük

A Nigéria területén élő jorubák hagyományai szerint is az űrből vagy az égből érkeztek hozzájuk isteneik. Állítják, hogy agyagból formálták őket, és azért küldték a Föld­re, mert az a világ, ahol korábban éltek, túlnépesedett. Mindkét nép meséi úgy tudják, hogy az idegenek egy darabig közöttük éltek, majd amikor már megtanították az embereket mindenre, ami megkönnyíti itt az életüket, elmentek, és azóta is figyelik őket a távolból. Afrika ősi népeinek vénei, Madagaszkártól Nigériáig mindenhol idegen segítőkről regélnek.

Az ősi Egyiptom földön kívüli eredetmondáin ezek után már meg sem lepődünk, hisz régi ismerős a mai eszközökkel megépíthetetlen piramisok rejtélye, az ősi elektromos izzók meg a modern repülő kütyüket ábrázoló, ősrégi hieroglifák és más effélék. Még Hérodotosz is megemlékezik arról, amikor sok ezer évvel ezelőtt, a királyok és fáraók korát megelőzően, az embe­-rek­hez hasonló lények érkeztek egy, az Orion csillagképben található naprendszerről Kemet földjére. Egy darabig ők uralták az országot, tudásukat, bölcsességüket átadták az embereknek, majd visszatértek hazájukba. Erre utal egyébként a Memphisben talált töredékes bazalttömb, az úgynevezett palermói kő is, amely szerint több égi vagy isteni eredetű király uralkodott Hórusz isten óta Kemet földjén Egyiptom első emberi királya, Ménész előtt. A tábla egyik oldalán a legrégebbi időktől a IV. dinasztiáig terjedő, a másikon az V. dinasztia uralkodási ideje alatt történt események évkönyvi adatai vannak feljegyezve. A kő minden bizonnyal egyike azon a dokumentumoknak, melyek segítségével Manethón összeállította dinasztikus kronológiáját, ám az első két dinasztiára vonatkozó sok adat elveszett.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!