A „mérghesség” tudománya – ezért vagy ki éhesen

Angolul a hungry, azaz éhes és az angry, azaz mérges, dühös szavakból alkották meg a hangry kifejezést, ami az éhség okozta idegességet, dühöt igyekszik körbeírni. Mi pedig - némileg erőltetetten - "mérghesnek" fordítjuk most a mérges és az éhes szavak házasításával. De mi rejlik az éhes indulat mögött?

A „mérghesség” fiziológiája

Az ételeket tartalmazó szénhidrátok, fehérjék, zsírok, cukrok, aminosavak és zsírsavak a felszívódás után a véráramon keresztül jutnak el testünk különböző pontjaiba, ahol hasznosulnak. Étkezés után, ahogy telik-múlik az idő, a tápanyagok mennyisége csökken. Ha vércukor egy kritikus szint alá esik, akkor azt a szervezet vészhelyzetként értékeli, hiszen így nem jut elég tápanyag a szervek működéséhez. Ilyenkor előfordul, hogy csökken a koncentrációs képesség, munka közben buta hibákat követ el, de a beszéd is nehézkessé válhat - olvasható a The Conversation című lapban.

A másik eset, hogy éhesen „harapóssá”, idegessé válunk. Amikor a vércukorszint lecsökken, az agy olyan utasítást küld a szerveknek, hogy aktiválják a vérben lévő glükóz mennyiségét megnövelni képes hormonokat. Négy főbb ilyen hormon található a szervezetünkben, a növekedési hormon, melyet az agyalapi mirigy állít elő, a glukagon, amely a hasnyálmirigyben termelődik, és az adrenalin, epinephrine, illetve a kortizol, amelyeket a mellékvese állít elő.

Utóbbi kettő stressz hormonokként is ismertek, azaz stresszhelyzetben szabadulnak fel és kerülnek a véráramba. Az éhség, az alacsony vércukorszint pedig a szervezet számára bizony egyfajta stresszhelyzet.
Gének is felelősek

A hormonok mellett a másik ok, amiért az éhséghez gyakorta párosul harag, a génekben rejlik. Éhezéskor az Y-neuropeptid nevű vegyület szabadul fel az agyban, ez különböző receptorokat stimulál az agyban - köztük a Y1 nevűt, amely az agresszióért is felel -, amely hatására enni akarunk. Ezzel párhuzamosan azt is megfigyelték, hogy az agy-gerincvelői folyadékban is nagyobb az Y-neuropeptid szintje ilyenkor.