Stephen Hawking és neje megcsalták egymást

Stephen Hawking átlagos gyerek volt, sőt inkább rossz tanuló, olvasni is csak nyolc­éve­sen tanult meg. A középiskolában is javarészt lustálkodott, de szabadidejében sokat foglalkozott a tudományokkal. 17 évesen meglódult, és már egyetemre járt, ahol a tanulmányaiban helyt­állt, minden másban azonban egyre ügyetlenebb lett. Édesanyja javaslatára vizsgálták ki. 21 éves kora előtt derült ki, hogy Lou Gehrig-kórban szenved, vagyis a mozgóidegei elkezdtek elsorvadni. Két évet jósoltak neki, de ötven esztendeje él ezzel a betegséggel. A világtörténelemben egy ilyen esetről sem tud a szakirodalom, úgyhogy Hawking DNS-ét vizsgálat alá vetették, egyelőre nem tudni, hogy miért ő a kivétel…

Feleségét, Jane Wilde-ot úgy vette el, hogy már a tudtak a betegségéről. Az esküvőt 1965-ben tartották, gyorsan születettek a gyerekek, Robert 67-ben, Lucy 69-ben, majd tíz évre rá még egy fiú: Timothy.

– A széles mosolyába és a gyönyörű kék szemébe szerettem bele – írta önéletrajzi könyvében Jane. – No meg a humorába. Amely akkor is megmaradt, amikor kiderült, hogy halálos beteg. Igaz, voltak nehéz éveink, mindenki lebeszélt arról, hogy hozzámenjek, a szülei pedig azzal piszkáltak, hogy gyorsan szüljek, addig, amíg Stephen még él. De aztán valahogy kialakult az életünk. Igaz, óriási lemondással járt, hogy ellássam őt is, a gyerekeket is, feladjam a saját ambícióimat, Oxfordban ugyanis spanyol nyelvet hallgattam.

Hawking 66-ban szerezte meg a doktori fokozatot, 69-ben került tolószékbe, 71-ben veszítette el az írás képességét. 1974-től a tanítványok segítettek az ellátásában, első könyvét 75-ben írta – diktálta –, 77-ben a Cambridge-i Egyetem professzora lett. 1980-ban állapota olyannyira leromlott, hogy állandó felügyeletet igényelt. Ekkor már előadásait is úgy tartotta meg, hogy egy tolmács segítségével adta át tudását a hallgatóknak.

Életében a fordulópontot 1985 hozta meg, ekkor Svájcban olyan súlyos tüdőgyulladást kapott, hogy életét csak gégemetszéssel tudták megmenteni. Gépek tartották életben, Jane döntött úgy, hogy nem hagyja meghalni, Genfből Camridgbe-be vitette, és elszántan harcolt érte. Stephen megmaradt, egy szerkezet segítségével sikerült a beszédét is megoldani, és ezt követően jelent meg a világhírnevet hozó könyve, Az idő rövid története.

– A sikerei és a népszerűség méltó jutalma volt a sok munkának és a zsenialitásának, viszont a házasságunkat romba döntötte – írta Jane, aki egyre jobban félt férje halálától is, ezért egy olyan szerető után nézett, aki támaszt jelentett a számára. Jonathan egy fedél alatt élt velük, Jane nem akart elválni, de Hawking büszkesége nem bírta a helyzetet, ezért kikezdett ápolónőjével, Elaine Masonnel. 1990-ben elvált Jane-től, aki később hozzáment Jonathanhoz, és ma is együtt élnek. Hawking is elvette ápolónőjét, de később elváltak, állítólag az asszony bántalmazta a tudóst.

Élete igazi szerelme kétségkívül az első felesége, aki imádta férjét, ám a rá nehezedő terhekkel nem bírt. – Stephennek két arca van, az energikus tudósé, aki jön-megy a kerekes székében, és a kétkedő, a betegsége által meggyötört emberé, akit a nap 24 órájában ki kell szolgálni. Imádtam, alárendeltem magam, vele akartam maradni, de ő másképp döntött. Különváltunk, de mindig szeretni fogom. Ő maga a csoda, bár ő nem hisz a csodákban, se Istenben.

Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!