A közelmúltban több fájdalomkutatással kapcsolatos kísérletsorozat is lezárult, amelynek eredményeit jelentős tudományos lapok tették közzé. Kiderült, a szenvedéstől való rettegést rosszabbul viseljük, mint magát a fájdalmat.
Ha szembesülünk azzal, hogy elkerülhetetlen szenvedés vár ránk, akkor annyira rettegünk a leendő fájdalomtól, hogy inkább sürgetjük a dolgot. Erre a megállapításra jutottak egy londoni kutatóintézet (IGHI) munkatársai, akik 35 önkéntest arra kértek, maguk válasszák meg, hogy mikor éri őket áramütés.
A legtöbb ember úgy döntött, hogy sietteti a legerősebb fájdalmat, mert annak elviselése még mindig kevésbé rossz a számára, mint a várakozás és az azzal járó rettegés.
Erre az eredményre jutottak akkor is, amikor az önkéntesek különféle fogászati kezeléseket állítottak sorrendbe. A páciensek 71 százaléka válaszolt úgy, hogy először a legfájdalmasabb beavatkozáson szeretne túl lenni. Dr. Giles Story kutatásvezető szerint a bizonytalanság érzése, valamint egy elkövetkező rossz esemény előérzete hosszú távon alapjaiban rengetheti meg személyiségünket.
A vizsgálat egyúttal a pánikbetegekben dúló lelki viharok megértéséhez is közelebb vihet. Hiszen például egy klausztrofóbiás ember már akkor rosszul lesz, és mindenféle testi tüneteket érez (izzadás, remegés, legyőzhetetlennek tűnő menekülési kényszer stb.), amikor a rettegett állapot még nem következett be. Például ezért nem száll be a liftbe, mint ahogyan a tömegiszonyban szenvedők már akkor rosszul lesznek, amikor még ki sem léptek az utcára.
Tehát amíg a fizikai fájdalmat – ha az elkerülhetetlen – inkább sürgetik az emberek, addig a pánikbetegek a lehető legtovább húzzák a félve félt helyzet bekövetkeztét. Sőt közülük igen sokan soha nem volnának hajlandók pókok közé lépni, metróra szállni vagy éppen egy zsúfolt koncertre elmenni.
Ez az ellentmondás azért is meglepő, mert a Virginia Egyetem munkatársai megállapították, hogy a fizikai és a szociális fájdalomért egyazon agyi területek felelősek.
