Gyorsan tönkretehet valakit, ha elindul róla egy pletyka. Ennek ellenére nem teljesen káros ez a rosszindulatú szóbeszéd, hiszen az érintett háta mögött elsuttogott információ lelkileg erősítheti a terjesztőket, ráadásul közösséget is épít.
Rosszabb napokon még az egyébként jólelkű nőket és férfiakat is elönti a vágy, hogy beletúrjanak mások magánéletébe. Ilyenkor nem kímélik a szomszédot, a rokont, a munkatársat, a lényeg, hogy átadják a róla tudott információkat valakinek. Dr. Manuel Tusch német pszichológus szerint azonban az a vágy, hogy rágalmazzunk vagy egyszerűen csak kibeszéljünk másokat, egy olyan szelepet nyit meg bennünk, ami segít kiereszteni a felgyülemlett mérges gőzt, így képesek leszünk feldolgozni a nyomasztóbb érzelmeket is. Emellett létrehoz egy zártabb közösséget is azok közt, akik részt vesznek benne.
Természetes szükséglet
Az emberi természet alapvetően kíváncsi, a pletyka pedig kielégíti ezt a szükségletet. Emellett abban is segít, hogy képesek legyünk összehasonlítani életünket másokéval, természetesen a saját értékrendünk szerint. Ez is az egyik oka, hogy a másokról szóló szóbeszéd az esetek többségében rossz hírét kelti a kibeszéltnek, ahelyett, hogy dicsérné őt. Hiszen az is természetes vágy, hogy lehető legjobban kerüljünk ki minden helyzetből, így egy összehasonlításból is.
Visszaüthet
A pletykálkodónál ugyan kieresztheti a felgyülemlett indulatokat, a kibeszélt azonban egyre kellemetlenebb helyzetbe kerülhet: sérül a hírneve, ami a későbbiekben tönkreteheti a családi, munkahelyi, baráti kapcsolatait és még az egzisztenciáját is. Az egyébként jobb érzésű pletykálkodónak gyorsan befogja a száját, ha látja, milyen folyamatokat indított el. Nem csak a lelkiismeret-furdalás némítja el őt, a feltámadó félelem is megállíthatja a szólavina görgetését. Ilyenkor szembesül azzal, hogy róla is bármikor elindulhat a szóbeszéd. A tapasztalat azt mutatja, hogy főként azoktól fog majd tartani, akik vele együtt kreáltak egyik ismerősük történetéből szaftosabb sztorikat. Feltételezhető, hogy miként a másikat, őt sem fogják majd kímélni.
A nők vagy a férfiak beszélnek többet?
Úgy tartják, a nők jóval gyakrabban és többet pletykálkodnak, mint a férfiak. Ezt azzal magyarázták, hogy a nőknek nagyobb szükségük van a harmóniára, így nehezebben viselik a lelki feszültségeket. Ezt pedig hatékonyan vezethetik le ily módon. Mára azonban a pletykálkodás aránya megváltozott a nők és a férfiak között, ez különösen a fiatalabb generációra vonatkozik. Az erősebb nem képviselői felzárkóztak, sokak szerint meg is előzik a hölgyeket a szóbeszéd terjesztésében. Ezt a nemi szerepek egymáshoz közeledésével magyarázzák.
Nehéz védekezni
Ha valakiről egyszer elindul egy pletyka, már nem tudja lemosni magáról. Aki ezt még nem élte át, az könnyebben terjeszti mások a rossz hírét, míg aki már tapasztalta, hogy milyen ez, óvatosabban bánik a szavakkal, mivel gyakran olyan témát érint, ami a legjobban fáj a kibeszéltnek vagy a terjesztőnek.
A pletyka ellen védekezni nem nagyon lehet, de igyekezhetünk elejét venni. Lényeges, hogy mindig mindenkivel szemben legyen egy olyan határ, amit nem lépünk át beszélgetés közben. A legféltettebb információkat tartsuk meg magunknak, még a sokadik pohár ital vagy a gyertyafényes, baráti hangulatú beszélgetések közben is.
