Amit a Kádár-korszakban nem mondtak el a testiségről – mégis mindenki tudta

Ha egy szóval kellene jellemezni a testiséghez való hozzáállást a Kádár-korszakban, az a képmutatás lenne. A hivatalos álláspont szerint akkoriban minden a legnagyobb rendben ment – volt állami felvilágosítás, erkölcsi útmutatás, és elvileg senki sem tért le a „helyes útról”. Ahogy azonban az lenni szokott, a valóság egészen más volt.

Testiség a Kádár-korszakban – ilyen volt fiatalnak lenni akkoriban

Ha valaki nem akarta a gyerekét, bizottság döntött helyette

Az ötvenes évek végére már elérhető volt néhány védekezési módszer, fogamzásgátlók, óvszer, mégis rengeteg nő esett akaratlanul teherbe, akik nem mindig akarták megtartani a magzatukat. Az abortusz nem volt egyszerű: aki ilyesmit szeretett volna, annak meg kellett jelennie egy abortuszbizottság előtt, amely engedélyezte, vagy elutasított a kérelmet.  

A házasság volt a megoldás – mindenre

A Kádár János vezette rendszer a házasságot hirdette életcélként, sőt követelményként. Együtt lakni „pecsét” nélkül szinte elképzelhetetlen volt. A lakáshoz, támogatásokhoz sokszor csak úgy lehetett hozzájutni, ha az ember hivatalosan is házas volt. Így aztán sokan nem romantikus okokból döntöttek az életük összekötése mellett. Habár papíron a nők megtarthatták a saját nevüket, a legtöbben a „né” formátumot választották, mert vagy meggyőzték, vagy rávették őket, mert az volt az elfogadott, a „szép”.

Lap, amely felvilágosított – amennyire lehetett

Az Ifjúsági Magazin a KISZ hivatalos lapja volt, amelyben többek között felvilágosító cikkeket közöltek a kamaszok számára. Az írások hol tanító, hol kioktató hangnemben próbálták elmagyarázni, hogyan „kellene” viselkedni – de legalább szó esett ezekről a kérdésekről.

Dr. Veres Pál rovatát például tízezrek olvasták: mindenki tudni akarta, mit jelent, ami vele történik, vagy mit illik, mit nem. A válaszokban gyakran megjelent az erkölcsi ítélet is, de sok kérdésre őszinte, segítő szándékú felelet született. Ez akkoriban hatalmas dolog volt.

Amit a rendszer tagadott, azt a Balaton partján élték meg

A hivatalos álláspont szerint nem volt kéjelgés, nem voltak „olyan lányok”, és nem voltak félreérthető találkozások sem. A prostitúcióért börtön járt. Kivéve a valóságban.

A Balaton térsége egy külön világ volt. A keletnémet turisták ezrével érkeztek nyaranta, és a magyar fiúk szívesen ismerkedtek. Az NDK-s lányok lazábbnak tűntek, más szabályok szerint éltek, mint a magyar lányok. 

Ami biztos, hogy a Kádár-korszak vetített képe és a valóságban megélt testiség köszönő viszonyban sem volt egymással. 

Nézd meg az alábbi videót:

Az alábbi cikkeinket se hagyd ki: