A Stranger Things ennél megúszósabb befejezést nem is kaphatott volna – Kritika

Egészen hátborzongató belegondolni, milyen gyorsan eltelt 10 év. Ugyanis 2016 nyarát írtunk akkor, mikor a Magyarországra éppen beköszönő Netflix hozott magával pár társasjátékozó kis srácot, no meg egy felettébb izgalmas történetet. Ez volt a Stranger Things, mely azóta a streamingtörténelem egyik legmeghatározóbb showműsorává nőtte ki magát. Az egész széria maga volt a „vibe” a kellemesen nosztalgikus atmoszférájával, körömrágóan izgalmas cselekményével és imádnivaló figuráival. Az egész sorozatnak volt egy sajátos bája és varázsa.

Sajnos a múlt időt helyesen használhatjuk, ugyanis ezek közül szinte minden eltűnt a tavaly novemberben elstartoló 5. évadra. Érdektelenségbe fulladó jelenetek sokaságát, kellemetlen termékelhelyezés-cunamit, lélektelen karaktereket, valamint a mimikátlan Millie Bobby Brown és társai jóvoltából rémesen gyenge színészi játékot láthattak csak a nézők, már amikor éppen nem fagyott le a Netflix.

De ugye „innen szép nyerni”, ahogy mondani szokás, a sorozatot megalkotó Duffer testvéreknek még volt egy utolsó dobása, hogy egy több mint 2 óra hosszúságú befejező epizóddal kárpótolják a csalódott rajongókat, illetve minden szálat elvarrjanak. Cikkünk további része SPOILER-veszélyes!

Hát, ez pite volt!

Teher alatt kellett hát kinőnie a Stranger Things 5. évad 8. részének, de valahogy mégis sikerült neki. Az utolsó rész tétje Tizi és a többiek számára az volt, hogy sikerül-e leszámolniuk Vecnával, illetve kulcsra tudják-e zárni a „Hellyel lefelé” ajtaját. Az talán nem ér sokakat meglepetésként, hogy mindkét kérdésre igen a válasz, az viszont már jóval meglepőbb, hogy erre milyen hamar kerül sor.

Az utolsó fejezet katarzisa ugyanis már az epizód felénél megtörténik, ha lehet egyáltalán katarzisról beszélni. Tudniillik a több évadon keresztül, már-már tökéletesen felépített főgonoszt egy rettentően felejthető és kínosan középszerű végső csatában, rendkívül hamar, bármiféle csavar nélkül sikerül felülmúlnia Tizinek, miközben a csapat többi része egy Godzilla méretű szörnnyel vív ádáz küzdelmet, hogy aztán mindenki egy árva karcolás nélkül ússza meg az ütközetet.

Azt persze ebben az évadban már megszokhattuk, hogy a Netflix úgy védi a show karaktereit, mint a hímes tojást, így egy pillanatig sem kell aggódnunk a karakterekért. De a remény még így is ott volt bennünk, hogy lesz egy drámai búcsú, egy könnyfacsaró elköszönés, elvégre másból sem állt az elmúlt fél évben az internet, mint találgatásokból, arra vonatkozóan, hogy kinek a halála miatt fogunk órákig zokogni. Ám, az üvöltve sírás elmaradt, maximum néhány elefántkönnyet hullajthattunk Kali kicsekkoláskor, Tizi fináléjának csavarját pedig csak az nem látta előre, aki még nem töltötte be a hatot.

Lassú búcsú

De mi történt a Vecna kivégzése utáni majdnem egy órában? Itt jön be némi édességfaktor a keserédes összképbe. A finálénak ugyanis nagyon jól állt, hogy nem öt perc alatt akarta felvázolni szeretett figuráink sorsát.

Dufferék szinte mindenkinek hagytak időt, hogy búcsút intsenek, némelyik jelenet pedig úgy hatott, mintha csak a szereplők átnyúltak volna a képernyőn keresztül és hosszasan keblükre öleltek volna bennünket, a nézőket, akik már egy évtizede követjük minden fontos pillanatukat. Az utolsó jelenet pedig tankönyvi szinten foglalja keretes szerkezetbe az egész szériát, ember legyen a talpán, akit nem indított meg.

Ég veled, Stranger Things!

Hiába a megható pillanatok garmadája, arról nem szabad megfeledkezni, hogy még egy-két ajtó nyitva maradt, nem minden kérdésre kaptunk választ. De ami valami réginek a vége, az valami újnak a kezdete. Hallani pletykákat, hogy a Stranger Things készítői már javában dolgoznak egy spin-offon, ami talán megválaszolhat pár kérdést, ami bennünk maradt. De ami biztos: ez a sorozat végleg véget ért, Hawkinsba már csak nosztalgiázni térhetünk vissza a Netflixen, és ez így is van rendjén.

A Stranger Things egy kiváló sorozatnak indult, ám a végére kialudt benne az a tűz, ami kiemelte a középszerűségből, az utolsó részre pedig már csak annyi ereje maradt, hogy egy jóindulattal is elfogadhatónak nevezhető fináléval elkerülje azt a sorsot, hogy ne szerepeljen a tévétörténelem legrosszabb befejezéseinek listáján.