Emlékszel még az államalapítást megünneplő mozira, amit még Franco Nero sem tudott megmenteni az unalomtól? Ilyen volt a Sacra Corona

Kevés ország históriája tudja ennyi érdekes, tanulságos, elégikus vagy épp szórakoztató történettel ellátni a filmkészítőket, mint Magyarországé. Ezt a honi forgatókönyvírók és direktorok ki is használták szép számmal, hiszen a kiváló magyar történelmi filmekkel szabályosan Dunát lehetne rekeszteni. Példaként elég csak az Egri csillagokat, A tizedes meg a többieket vagy A kőszívű ember fiait megemlíteni. Ám, attól még, hogy elsőrangú az alapanyag, nem törvényszerű, hogy valami epikus sül ki belőle. Erre kiváló példa mai alanyunk, a 2001-ben bemutatott Sacra Corona, ami nem is egy, hanem rögtön három király történetét meséli el a trónviszályok időszakából. Felbukkan benne a mindig gyönyörű Ónodi Eszter, és a spagettiwesternek királya, Franco Nero is, de még így is olyan az egész, mintha egy általános iskolai történelemtankönyvet olvasnánk két órán keresztül, a rosszabbik fajtából.

Újabb évforduló, újabb fércmű

Koltay Gábor, rendező, valamint Nemeskürty István, neves történész és forgatókönyvíró párosa a honfoglalás millecentenáriumára készített grandiózus baklövése (Honfoglalás) után öt esztendővel ismét összeállt. A duó ezúttal az államalapítás ezredik évfordulóját szerette volna megünnepelni, ám furcsa módon nem a honatya, I. (Szent) István történetei közül kívántak elregélni egyet. Választásuk inkább az István király uralkodása után pár évtizeddel lezajló, Salamon, I. Géza és I. (Szent) László közötti trónviszályra esett. 

A Sacra Corona úgy elvérzett, mint király a csatamezőn

A témaválasztás ugyan a következetlensége ellenére érdekes, mégis sikerült úgy tálalni, hogy a világon senki sem jöjjön meg a kedve történelemkönyvet ragadni a megtekintése után. Bár az első bő félóra nem kevés izgalmat tartogat a Honfoglalás óta szemmel láthatóan rengeteget fejlődő tömegjelenetekkel és vérben bővelkedő csatározásokkal, a Sacra Corona úgy 40-45 perc után ellövi az összes puskaporát, amivel addig le tudta kötni a nézőket.

Ezt követően nem marad más, csak a szokásos, Koltay filmjeiből megszokott, üveges tekintetű távolba nézés, valamint a karakterek állandó egymás melletti elbeszélése. Nemeskürty István ugyan kiváló szakember volt, talán maradnia kellett volna a maga területén, mert nem létező dialógusaiba bújtatott, tankönyvszagú történetmesélése olyannyira száraz, hogy a Sacra Corona nézése közben muszáj egy pohár víz után nyúlnunk. Ehhez pedig társul Koltay Gábor dramaturgiai készségeinek nullához való konvergálása, miután a sztori sokszor követhetetlen, és többnyire azt sem tudjuk, hogy ki kicsoda, vagy kivel, mi történt. 

Franco Nero sem volt elég frankó

Az utolsó mentsvár tehát a színészeké volt, de ez is összedőlt, miután megágyúzta saját magát. A főbb szerepeket a közönség előtt kevésbé ismert színészekre osztották, bár Oberfrank Pál nevét évekkel később sokan jegyezték meg az Álom.net miatt, de mellékszerepekben megfordult egy Ónodi Eszter vagy az Argoból ismert Bicskey Lukács is a filmben, akik szintén nem tudták megmenteni a mundér becsületét. Ahogy a nagy visszatérő sem, bár Franco Nero Honfoglalásban betöltött főszerepével ellentétben ezúttal egy kisebb szerepben, Szent Gellért püspök szellemeként jelent meg az egyébként Novák Emil, operatőr által szemkápráztatóan rögzített moziban.

Végszó

Hibái ellenére a Sacra Coronából valahogy mégis nagy durranás lett a mozikasszáknál. 256 ezer nézőjével éppen csak kívül esik a rekorddöntő Hogyan tudnék élni nélküled? által vezetett, legnézettebb magyar filmek listájának első 25 helyén, bár Koltay Gábor ezúttal már meg sem tudta közelíteni előző mozija, a Honfoglalás több mint félmilliós nézettségi szintjét.

A Sacra Coronából sajnos nagyon hiányzott az a tűz és virtus, ami a magyar történelmet, és annak legendás alakjait jellemzi. Koltay filmjénél talán még az is élvezetesebb lett volna, ha valaki minden egyes alkalommal kiállt volna a vetítőtermek vásznai elé, és az illető majd’ két órán át felolvasta volna Szent László legendáját a közönségnek.