Jól csináltuk, kölyök! – Anthony Hopkins a gyerekkori önmagával is szembenéz a frissen megjelent önéletrajzában

Ha azt mondjuk, hogy az Oscar-díjas legenda rendkívüli személyiség, azzal még nem mondtunk sokat. Hiszen mégiscsak egy olyan filmsztárról van szó, akinek az arcát szinte mindenki ismeri; Anthony Hopkins megteremtette a mozivászon egyik leghíresebb gonoszát Hannibal Lecter bőrébe bújva; miközben minden idők legidősebb Oscar-díjas színésze lett – és még hosszan sorolhatnánk az érdemeit. Anthony Hopkins élete nemcsak ebben az értelemben rendkívüli: élete minden korszakában és minden vonatkozásában az volt, ami sokszor járt nehézségekkel és negatív következményekkel is.

Anthony Hopkins filmjei, karrierje és titkai

Gyerekkorában például teljesen reménytelen diáknak tűnt: iskoláiban a legbutábbnak tartották, és a walesi munkásosztálybeli szülei is már-már lemondtak róla, mondván, nem fogja semmire sem vinni. Ebben jó eséllyel szerepet játszott az is, ami csak időskorában vált hivatalossá: az agya a szokásostól eltérően működik, Asperger-szindrómát is diagnosztizáltak nála. Kisdiákként még az olvasást is nehezen sajátította el diszlexiás tünetei miatt, ma pedig 87 évesen ő az egyik legkiválóbb memóriájú színész, aki könyvnyi terjedelmű szövegeket tud fejből a Shakespeare-összesből, és minden nap új versek megtanulásával edzi magát.

Ugyanakkor az emberekkel való kapcsolatteremtés mindig nehezen ment neki, és ezzel nagyon sokáig nem tudott mit kezdeni: azt gondolta, vele van a baj, ezért inkább távol tartotta magát mindenkitől. Fiatal felnőttként, pályakezdő színészként az alkohol segített neki valamelyest kapcsolódni másokhoz, ám ennek olyan súlyos függőség lett a vége, amely már az életét is fenyegette. Még ezt leküzdve, családos hírességként is szembe kellett néznie olyan kudarcokkal, mint a lányával való kapcsolatának megszakadása, amelyet élete egyik legfájóbb sebeként emleget.

Mindezekről vall Anthony Hopkins ebben a frissen megjelent önéletrajzában: keresetlen egyszerűséggel és őszinteséggel mesél a nehézségekről éppúgy, mint páratlan színészi pályájának alakulásáról. Megtudhatjuk azt is, mit jelentett számára a szintén walesi Richard Burton ismeretsége tizenévesként, vagy hogyan befolyásolta karrierjét egy másik Shakespeare-rajongó színésznagyság, Laurence Olivier. Olvashatunk arról is, miként lett ötvenen felül filmcsillag A bárányok hallgatnak révén, hogyan segített neki egy magyar színészi előkép Hannibal Lecter figurájának megteremtésében, és mi minden várta őt Hollywoodban. Szóba kerülnek kedvenc szerepei filmen és színpadon egyaránt, gyakran meglepő választásokkal.

Betekintést nyerhetünk a „nyugdíjas” életébe is, amely a saját és mások által komponált zongoradarabok, valamint saját és mások alkotta festmények és könyvek között telik malibui otthonában. Kedvenc olvasmányaiból a könyv végén még egy ajánlót is kapunk, kiváló versek kíséretében. És persze a nyugdíjas életet csak azokra a napokra kell érteni, amikor éppen nem dolgozik. Hiszen Anthony Hopkins abban is rendkívüli, hogy 87 évesen mintha ereje teljében lépne újra és újra a kamerák elé.