Gáspár Evelin elárulta, miért nem ismerkedik: „Anyagias vagyok, legalább kajálni vigyen már el!"

Ha valaki képbe kerül, akkor azt gondolom, hogy nem jó az, amiből kimozgattak. Akkor az nem egy sziklaszilárd dolog, amire bármikor tudsz támaszkodni, hanem már olvad. És ez az a pillanat, ami már egy kiugrási lehetőség. Szerintem ez nagyon nem szép dolog, hiszek a karmában és az energiákban olyan szempontból, hogy ha te ezt megcsinálod egy ártatlan személlyel, aki mindvégig becsületes, tisztelettudó és szeretetteljes volt az irányodba, akkor azt előbb utóbb vissza fogod kapni. Ez egy olyan bumeráng, amit ha eldobsz, bármikor visszakaphatod. Ha van egy ilyen kitekintésed, akkor azt rendezned kell. Legfőképp magadban, aztán pedig a másikkal. Hogy kell-e ez neked? Biztosat a bizonytalanért?

Mindenhol van egy kis szélfújás, ami jobbra-balra döntögeti a családon belüli viszonyokat, de azt gondolom, hogy ez a normális. Hogy mindig van valami, amin dolgozni kell. Családként kell működni. Mi a barátokkal is együtt szoktunk ebédelni, szívesen jönnek és nem csak azért, hogy együnk, hanem azért is, hogy beszélgessünk egy jót. Hozzánk szeretnek jönni az emberek, Ennek az a kulcsa, hogy tudják, hogy olyan helyre jönnek, ahol jól érzik magukat. Ha ezt a fiatalabb generáció látja, az inspiráló lehet, hogy ő is ilyet akar majd

Nekem ne nézzen bele senki a privát dolgaimba. Bizalmatlan vagyok az emberekkel, mert mindig magamból indulok ki. Ha volt párom, sosem csaltam meg. Soha nem voltak kilengéseim és nem irkáltam másoknak, ha más irkált nekem, azokat mindig ignoráltam. Csak azt tudom tanácsolni, hogy nem kell saját magadat bántani azzal, hogy folyamatosan a másik telefonját nézed, mert ez egyfajta negatív visszajelzés saját magaddal szemben is. Hogy ennyire nem hiszel magadban, a karizmádban, a személyiségedben, az értékeidben, hogy nem vagy elég megfelelő ennek az embernek.

„Például elvittem nyaralni külföldre. Pénzben mérem ezeket a dolgokat, mert tőlem csak elvettek a pasik. Általában azt mondják, a csajoknak udvarolnak, viszik a csokrot, elviszik nyaralni, vesznek szép táskát, vagy bármi, engem még egy kajára sem mernek már meghívni, mert elvárják, hogy felesben fizessünk. Ezért nem is ismerkedek, mert anyagiasnak mondanak. Igen, anyagias vagyok, mert ha nincs hasznom belőle, legalább kajálni vigyen már el. Nekem férfi még nem nagyon tudott újat mutatni apukámon kívül.”

Nem keresek jelöltet. Ezt a témát elengedtem, nem központi kérdés. Van, aki magányos farkasnak születik, én jól érzem így magam.