Mészáros Blanka elárulta: robbantások, a fegyverropogás sokkolt a magyar akciófilm forgatásán

Mészáros Blanka, a Sárkányok Kabul felett női főszereplője nem csak a kemény fizikai megterheléssel kellett megküzdjön. A forgatás idején első gyermeke 10 hónapos volt, így a viszonylag friss anyaság élménye is közrejátszott az alakításában. Blanka lapunknak elárulta, hogyan segítette őt Takács Eszter doktornő megformálásában az újdonsült magánéleti szerep.  

Sárkányok Kabul felett: a történet kiszolgáltatottabb szereplői 

A Dyga Zsombor rendezte Sárkányok Kabul felett persze elsősorban azoknak a hősies magyar katonáknak állít emléket, akik halált megvető bátorsággal 540 civilt menekítettek ki Afganisztánból, de a filmnek akadnak sokkal kevésbé egyértelmű hősei is. Ilyen például a Mészáros Blanka által alakított Takács Eszter doktornő, aki amellett, hogy önként költözött ilyen messzire az otthonától, hogy segítsen, még a kabuli események során is nemes tetteket hajt végre. Talán nem spoilerezzük el a történetet, ha eláruljuk, hogy a kórházból kimenekíti a kislányt, akit hónapok óta ápol. Az akcióhoz nem áll rendelkezésére semmilyen fegyver vagy szuper védőfelszerelés, csak a bátorsága és a kötelességtudata hajtja előre rendíthetetlenül. 

Mennyire tudtál azonosulni a doktornő karakterével? 

Mészáros Blanka: Nem áll messze tőlem ez a fajta fegyelmezettség, amit megkövetel a doktornő karaktere. Az, hogy gyógyít és embereket ment, valahogy a saját szakmám végett sem áll távol tőlem. Az már sokkal érdekesebb volt, hogy egy olyan csendes nőt kell alakítani, aki a legkiszolgáltatottabb helyzetben is cselekvőképes tud maradni, ráadásul a döntéseiért felelősséget is vállal. Nekem ez volt a legszebb feladatom. 

Gondolod, hogy ha úgy hozná az élet, te képes lennél hasonló módon cselekvőképes maradni?  

M. B.: Hiszek az ösztöneimben, remélem igen. Talán nem lennék olyan bénult állapotban, hanem képes lennék cselekedni. Most azt mondanám, hogy érzem az erőt. Fogalmam sincs, hogy hol van az a határmezsgye az életmentés és az életveszélyeztetés között. Eddig nem kellett megélnem háborús helyzetet, így azt kívánom igazából, hogy cselekvőképes tudjak maradni és ne kiszolgáltatott ember legyek, hanem tenni tudjak magamért és a szeretteimért, az emberekért, akik körülöttem vannak. 

Amikor a Sárkányok Kabul felett forgott, a gyermeked éppen 10 hónapos volt. Mennyire segített vagy éppen akadályozott a karakter megformálásában az újdonsült anyai szereped? 

M. B.: A szerep megformálásában inkább segítségemre volt ez a helyzet. Ez az ösztön onnantól kezdve, hogy két hónapos korában hallottam a szíve dobbanását, azóta én elköteleződtem és tényleg ösztönösen vállalom a feladataimat, a sorsomat, nem szenvedve, hanem élvezve a napokat és a perceket vele. Viszont azóta megviselnek az ilyen típusú jelenetek, moziban és színházban is egyre kevésbé bírom, amikor gyermekeket kiszolgáltatott helyzetben látok anyaként. A játék az más, az munka. Nyilván teker rajtam egyet, van egy plusz köröm vele magamban, de nem akadályoz. 

Hogy élted meg az akciójeleneteket és a fizikai kihívást a forgatás során? 

M.B.: Én igazából elvoltam a saját akcióimmal, remek fizikai tréning volt, főleg többször megismételni egymás után. A forgatáson volt először rajtam kevlár, ami nagyon nehéz. Kicsit emlékeztetett a gyermekem súlyára is. Jól esett ezekben a jelenetekben pontosan, szakmailag jelen lenni és teljesíteni, és nem csak teljesíteni, hanem megélni ezeket a pillanatokat.  

Jászberényi Gábor kollégád említette, hogy kimondottan kérte, hogy ő csinálhassa a kaszkadőrjeleneteket. Nálad ez hogy alakult, milyen arányban csináltad te a rizikósabb részeket? 

M.B.: Szinte mindent én csináltam, csak egyszer nem tudtam ott lenni, és akkor a kaszkadőrömmel vették fel az adott jelenetet. De örültem neki, hogy csinálhattam és megbíztak bennem, én is bíztam magamban, egyáltalán nem volt kiszolgáltatott, félelemkeltő a helyzet. 

Mennyire viselt meg a környezet és a körülmények? Milyen utóhatása volt számodra a forgatásnak? 

M.B.: A hangkulisszák meg a díszletek abszolút megteremtették azt a hangulatot, amiben el kellett képzeljük magunkat, így ez segített. A robbantások, a fegyverropogás hangja azért megviselő volt, utána cseng a füled, órákig nem hallasz rendesen. Többek között ezért is ez a szerep egy olyan munka volt, aminek az utólagos lecsengése kicsit több időt vesz igénybe, nem egy könnyen általánosítható dolog.  

Mindezek fényében látod magad előtt, hogy a későbbiekben vállalnál hasonló műfajban szerepet? 

M.B.: Nyitott vagyok ilyenekre, abszolút. Korábban nem álmodoztam erről sosem, de ha van lehetőségem rá, akkor természetesen.