"Hogy a f*szba csináljuk?" – Kifakadt a Sárkányok Kabul felett rendezője: Dyga Zsombor szinte lehetetlenre vállalkozott

A Sárkányok Kabul felett Dyga Zsombor rendezésében november 20-tól már a nagyközönség számára is megtekinthető lesz. A sajtó számára tartott vetítés után a film rendezőjével, Dyga Zsomborral beszélgettünk, aki elárulta, milyen volt a Magyar Honvédséggel együtt dolgozni, mi jelentette a legnagyobb kihívást a forgatás során és milyen személyes elhívást érzett, ami miatt beült a rendezői székbe. 

Sárkányok Kabul felett: Dyga Zsombor új rendezése 

Dyga Zsombor korábbi rendezései között a legkülönfélébb projektek szerepelnek. Csinált romantikus drámát a Tompos Kátya főszereplésével készült Köntörfalak című filmben, és élet-szagú vígjátékot is a Kész cirkusz című moziban. Most ismét egy újabb műfajt pipálhat ki, ami nemcsak számára, de a magyar filmtörténetben is viszonylag újdonságnak számíthat. A Sárkányok Kabul felett című akciófilm a 2021-es afganisztáni Sámán Pajzs hadművelet igaz történetét meséli el, és az akcióban résztvevő névtelen magyar honvéd hősök előtt tiszteleg. A főbb szerepekben Jászberényi Gábort, Mészáros Blankát, Trokán Nórát, Dietz Gusztávot és Ertl Zsombort láthatják a nézők a hamarosan mozikba kerülő lebilincselő akciófilmben. 

Mi volt a személyes kötődésed ehhez a projekthez, mi szólított meg leginkább a forgatókönyvben? 

Dyga Zsombor: A filmnek talán az egyetlen csendes jelenetében, amikor az a doktornő (Mészáros Blanka) és az a katona (Jászberényi Gábor) ülnek egymás mellett a kórházi ágyon, megfogalmazzák az egész történet legfontosabb üzenetét: első a hivatás. Én nagyon tudom tisztelni az ennyire elhivatott és megszállott embereket, legyen bármilyen munka, amit végeznek.  

Akkor ez valamilyen szinten a saját hitvallásod is?  

D.Zs.: Nem nevezném annak, ez inkább egy belső motor, amit bárcsak ki tudnék kapcsolni, de valójában nem megy.  

A háborúkról, hősökről és hasonló felfokozott helyzetekről készült filmeknek megvan az a veszélye, hogy egy ponton már-már túlzottan patetikussá, drámaivá válnak. Hogy sikerült ezt kiküszöbölni a Sárkányok Kabul felett esetében? Volt ebben szándékosság? 

D.Zs.: Nagyjából 450 nappal ezelőtt kezdtünk el ezzel a produkcióval foglalkozni, ezalatt minden nap ezzel keltünk és ezzel feküdtünk, így biztosak voltunk benne, hogy ilyesfajta kicsapongást nem engedhetünk meg magunknak. Egy történetet próbálunk meg minél hitelesebben elmesélni, és ehhez nincs szükség ilyen “vitriolos gegekre”. Tudtuk, hogy ennél sokkal többet tudunk adni a nézőknek, valami sokkal igazabbat és szebbet.  

Mi jelentette a legnagyobb kihívást a forgatás során? 

D.Zs.: Az első pillanatban, mikor elolvastuk a forgatókönyvet én, az operatőr és a díszletes összehívtunk egy válságstábot. Ott már nem az volt a kérdés, hogy megcsináljuk-e a melót, hanem az, hogy hogy a f*szba csináljuk meg. Láttunk már nagyon sok mindent, de olyannal még nem találkoztunk, hogy egy filmet teljes egészében egy idegen helyen, idegen kultúrában kelljen létrehoznunk, ráadásul ilyen kiélezett körülmények között. Valójában ez volt messze a legnagyobb kihívás az egészben. 

Hogy sikerült a Honvédséggel való együttműködés? Nem tartottál attól, hogy mi lesz, amikor egy ilyen kreatív szakma, mint a filmkészítés, találkozik a katonaság tekintélyelvű fegyelmezettségével? 

D.Zs.: A filmezés valójában csak kicsi részben kreatív, onnantól kezdve, hogy az a része kész van, és pontosan tudjuk, hogy mikor, mit és hogyan kell leforgatni, pontosan olyan az egész, mint a hadseregnél. Ugyanúgy hierarchia van, emberek vannak, akik parancsokat teljesítenek, mindenki egy filmet próbál csinálni és egy cél felé halad, így ebből egyáltalán nem volt súrlódás.  

A jövőben vannak hasonló jellegű filmterveid? 

D.Zs.: Engem igazából minden műfaj érdekel. Ha nem érzem úgy, hogy bármit ismételnem kellene, akkor bármiben benne vagyok. Ez nekem fontos egy-egy ilyen pillanatban, amikor el kell döntenem, hogy 450 napot töltök egy projektben. Minden nagyon érdekel. Én úgy élek, hogy ettől meg kell hogy jöjjenek előbb vagy utóbb azok az apró kis dolgok, amikről tudom, hogy na ezért volt érdemes várni, ezért volt érdemes ezt vagy azt megcsinálni, ezen vagy azon rágódni.